Az EU Green Week partner rendezvényeként október 7-én online fórumot szervezett a Contracts2.0 projekt, ahol két jó gyakorlatot mutattunk be Hollandiából és Nagy-Britanniából, majd az új típusú agrár-környezetgazdálkodási és klímavédelmi szerződések szélesebb körű alkalmazás lehetőségeiről vitáztunk.
Európa országai sokféle agrár-környezetgazdálkodási ösztönzőt használnak arra, hogy a földhasználók számára vonzóbbá tegyék a fenntartható, biológiai sokféleség- vagy klímavédelmi szempontból kedvező gazdálkodási gyakorlatokat. Az ösztönző megoldások gazdagsága ellenére azonban a mezőgazdaság által előállított környezeti közjavak fenntartása elmarad a lehetőségektől. A Contracts2.0 projektben új típusú szerződéses megoldások kialakításával kísérletezünk gazdálkodók, döntéshozók és más érintettek részvételével, hogy a szerződéses formák megújítása révén hatékonyabbá válhassanak az agrár-környezetgazdálkodási programok (pl. nőjön a gazdálkodók részvételi hajlandósága, vállaljanak ambíciózusabb környezeti célokat, és javuljanak a biodiverzitás mutatók). Négy szerződéstípust vizsgálunk: az eredmény-orientált, a kooperatív (gazdálkodói együttműködéseken alapuló), a földbérlet-alapú és az értéklánc-alapú szerződéseket.
Az EU Green Week keretében tartott online fórum során az eredményorientált és a kooperatív szerződések lehetőségeiről beszélgettünk. Az elhangzott előadások visszanézhetők a projekt weboldalán.
A fórum épített a Contracts2.0 első évének kutatási tapasztalataira, köztük a szakpolitikai innovációs műhelyekben zajló párbeszédre. 2020 január-februárban Európa-szerte 9 szakpolitikai innovációs műhelyben tartottunk műhelybeszélgetéseket szakpolitikai döntéshozók és szakértők részvételével. A főbb megállapítások az alábbi négy pontban foglalhatók össze.
1. Számos agrár-környezetgazdálkodási ösztönző rendszer működik Európa országaiban
A hagyományos, intézkedés-alapú szerződések túlsúlyban vannak, de több helyen új típusú szerződéses elemeket is ötvöznek ezekkel. Tisztán új típusú szerződéseket csak néhány országban/régióban használnak (pl. a kooperatív szerződéseket Hollandiában), s bár többnyire kedvező a megítélésük, rengeteg kérdés merül fel döntéshozatali, jogi, szervezeti kereteik és alkalmazásuk technikai részletei körül. A kooperatív szerződést alkalmazzák a legváltozatosabb formákban, ám változó hatásfokkal. A földbérlet-alapú szerződések szintén több országban használatosak, de sok esetben nem tartalmaznak tényleges ösztönzőt a fenntarthatóbb gazdálkodás irányába, környezeti hatásfokuk ezért nagyon eltérő. Eredmény-orientált szerződéseket kiegészítő elemként, más szerződésekkel kombinálva használják a vizsgált országokban/régiókban. Az értéklánc-alapú szerződésekről kevesebb információ áll rendelkezésre – feltételezzük, hogy nagyon változatosak, és környezeti hatásaikban is eltérőek.
2. Az agrár-környezetgazdálkodási szerződések hatékony megvalósítását több korlát is nehezíti, akár új típusú, akár hagyományos szerződésekről beszélünk
A műhelymunkákban összesen 22 eltérő korlátozó tényezőt azonosítottunk. Európa szerte a költségvetési és beruházási korlátok a leggyakoribbak, amit az ösztönző rendszerek és a bennük foglalt szabályok társadalmi elfogadottsága, valamint betartásuk költséghatékony és megbízható ellenőrzésének technikai részletei követnek. Néhány korlátozó tényező kombinációban jelentkezik, például azokban a régiókban, ahol nagyfokú a politikai bizonytalanság, jellemzően erősebb korlátként jelentkezik a társadalmi elfogadottság hiánya és a szabályszegő viselkedés. A korlátozó tényezők ilyetén együtt mozgása régióspecifikus környezetet alakít ki, amelyre tekintettel kell lenni az új típusú szerződések tervezése és bevezetése során.
3. Néhány korlátozó tényező mindegyik szerződéstípusra egyaránt hat, ugyanakkor vannak olyan korlátok is, amelyek egy-egy szerződéstípusra inkább jellemzőek, mint a többire
Hat olyan korlátozó tényezőt találtunk, amelyek mindegyik szerződéstípusra egyformán hatnak: a mezőgazdasági rendszer sajátos jellemzői, az emberi erőforrások terén jelentkező kapacitáshiány, a politikai környezet változékonysága, valamint három technikai kihívás a szerződéstípusok gyakorlati alkalmazása kapcsán (a térbeli változatosság kezelése, a természetvédelem integrált vagy rezervátum-szemléletű megvalósítása, és a klímaváltozás és más természeti katasztrófák hatásainak integrálása). Az eredményalapú szerződések esetén a legkritikusabb tényező az ösztönző elemek megtervezése és ellenőrzése; a földbérlet-alapú szerződéseknél a leggyakoribb korlát a pénzügyi és humán erőforrások, valamint a földterületek rendelkezésre állása; a kooperatív és értéklánc-alapú szerződéseknél pedig az erőforrások elérhetősége, az intézményi struktúrák kialakítása, valamint a kiszámítható politikai környezet játszik főszerepet.
4. Nem létezik univerzális megoldás arra, hogy hogyan lehet jól működő és környezeti szempontból is hatásos agrár-környezetgazdálkodási rendszereket kialakítani
Ugyanakkor számos lehetőség áll rendelkezésre a meglévő ösztönzők jobbítására, amelyek együttes alkalmazásával még jobb eredmények érhetők el. A koordináció, valamint a kommunikáció és együttműködés javítása jelenti a két legfontosabb lehetőséget az agrár-környezetgazdálkodási rendszerek fent ismertetett korlátainak feloldására. Ezeken túl az ellenőrzés hatékonysága, az egyszerűsítés, valamint a gazdálkodók és az agrártanácsadók szerepének növelése járulhat hozzá jelentősen ahhoz, hogy hatékonyabbá váljanak az agár-környezetgazdálkodási rendszerek.
A Contracts2.0 projekt szakpolitikai innovációs műhelyei idén ősszel folytatják a közös munkát, amelynek fókuszában azok a rövid-középtávon jelentkező beavatkozási lehetőségek állnak, amelyek segítségével az új típusú szerződéses megoldások számára kedvezőbb szakpolitikai és támogatási környezetet lehet teremteni.