Mi köze van az élelmiszer termelésnek a természetvédelemhez? Miként erősíthetők a fenntarthatóság szempontjai az élelmiszer előállításban? Hogyan szervezhetők közösséggé a helyi termelők és fogyasztók? És hogyan érvényesíthetők a fenntartható termelésből származó jobb minőségi paraméterek a termelők jövedelmében? Hasonló kérdéseket járunk körül virtuális klubest sorozatunkban, amelyet a Contracts2.0 projekt keretében szervezünk (főként őrségi) érdeklődők számára.
A Contracts2.0 projekt keretében lassan egy éve működik az Innovációs Műhely az Őrségért (IMŐ) az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság vezetésével. A műhely elsődleges célja, hogy a projekt során olyan új szerződéses ösztönző megoldásokat kísérletezzen ki helyi szinten, amelyek elősegítik a fenntartható gazdálkodást, és egyszerre teremtenek értéket a természet és a társadalom számára. A projekt első évében a személyes kapcsolatokon volt a hangsúly, a koronavírus járvány azonban rákényszerített bennünket arra, hogy újragondoljuk a kapcsolódás formáit. Ebből az újratervezésből született meg az IMŐ klubest ötlete: 2020 november 20-tól kezdve minden hónap harmadik péntekén találkozunk egy közös virtuális szobában, és egy vagy több meghívott szakember segítségével beszélgetünk olyan kérdésekről, amelyek foglalkoztatják a helyi érintetteket, és közelebb vihetnek bennünket az ideális ösztönző rendszer megálmodásához.
Az első klubest során a gazdák, molnárok és pékek közötti értékláncról, fókuszáltunk, és olyan jól működő, helyi szintű együttműködésekről beszélgettünk, amelyek a termőföldtől az asztalig érnek. Gondolatébresztőként megnéztük A gabona újjászületése a földeken c. kisfilmet, majd Fülöp Ádámmal, a Pipacs Pékség alapítójával és vezetőjével beszélgettünk saját tapasztalatairól. Ádám, aki a film szereplői közül többeket személyesen is ismer, elmondta, hogy a filmben látott belga, francia és olasz példák a kisléptékű, helyi termelői együttműködések több évtizedes munkáját tükrözi.
Magyarországon ez az integrált, az értéklánc különböző szereplőit helyben összefogó megközelítés csak az elmúlt években kezdett elterjedni. Az újhullámos pékségek sikere azt mutatja, hogy van létjogosultsága – és fizetőképes kereslete is – ennek a megközelítésnek. A hazai fogyasztók a gazda-molnár-pék láncolatból leggyakrabban egyelőre a kézműves pékségekkel találkoznak közvetlenül, de e pékségek munkája a hasonlóan átgondolt, kézimunkát igénylő, hagyományos tájfajtákra építő, kisléptékű termeléssel kombinálva teljesedhet ki igazán. Ráadásul a fogyasztókkal is közvetlenebb, bizalmon alapuló kapcsolat tud létrejönni, ha a termelési folyamat és a teljes láncolat átlátható. Ehhez kapcsolódva beszéltünk még arról, hogy milyen gabonafélét lehetne leginkább termeszteni az Őrségben természetkímélő módszerekkel (alakort vagy hajdinát?), hogy mi az a „kattanás”, ami ahhoz kell, hogy egy gazda hosszasan kísérletezzen a régi fajtákkal, és hogy fontos-e több lábon állni ahhoz, hogy ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe a termék-előállító. S persze egészen praktikus kérdésekre is jutott időnk, például hogy mi kell a jó kovászhoz, vagy hogy hogyan lehet learatni egy többféle gabonából álló keveréket.
A következő klubestre december 18-án, délután 5 órától kerül sor „Természet és ember összefonódása az Őrségben. Mesék a múltról, álmok a jövőről” címmel.