A Contracts 2.0 kutatás egyik eredménye, hogy a gazdálkodók szerint az ideális tájképet olyan életképes mezőgazdasági gyakorlatok formálják, amelyek erősítik és fejlesztik az ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ez akkor valósulhat meg, ha az érintett szereplők hasonló értékeket képviselnek, kölcsönösen elismerik egymás szakterületét, együttműködnek a célok kialakításban, és együtt dolgoznak azok megvalósítása érdekében. Ebben a bejegyzésben Lipka Bogárka mutatja be az innovációs műhelyekben készült álomtájképeket és álomszerződéseket.
Háttér
A Contracts2.0 projekt kutatói Európa-szerte 13 helyi innovációs műhelyben 28 műhelyvitát rendeztek, összesen 354 résztvevővel, hogy megfejtsék, a gazdálkodók számára milyen az ideális tájkép, és milyen agrár-környezetgazdálkodási szerződésekkel lehetne a leginkább segíteni a megvalósulását. Ezeken a műhelyvitákon a kutatók a többi résztvevővel – gazdákkal, környezet- és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek képviselőivel, szakértőkkel, mezőgazdasági tanácsadókkal és közhivatalnokokkal – közösen egy részvételi jövőképtervező folyamatot indítottak, és megalkották az adott térségre jellemző álomtájat és az ahhoz vezető ideális szerződéses kereteket. A szakirodalom szerint a pozitív jövőképek közös kidolgozása segíthet a fenntartható átmenet megvalósításában.
Közös álomtáj minták
Az őrségi innovációs műhelyben tartott álomtáj workshopon is beszélgettek a résztvevők arról, hogy számukra mi a legfontosabb a helyi tájképben. Négy tájelem kategóriát különítettünk el előzetesen: az erdőket (fás területeket), a gyepeket, a vizes élőhelyeket és az ember által intenzíven használt területeket. A vitát követően a résztvevők szavazhattak, hogy a négyféle tájelemen belül mely élőhelyek a legfontosabbak számukra. Az eredmények a következők lettek.
Az alábbi összesítés jól mutatja, hogy a helyiek számára az erdők a legfontosabbak – nem csupán a magas átlag, de az 5-ös módusz (a leggyakoribb érték) is ezt mutatja. A rétek és legelők szintén fontosak, de itt jobban szórnak a vélemények, sokan jelölték, hogy ebből kevesebb is elegendő lenne, de a majdnem hasonló számú támogató miatt az átlag kereken 4 lett. A legalacsonyabb arányban pedig az ember által intenzíven használt tájat szeretnék látni az itt élők.
A nemzetközi felmérésben összesen 99 különböző a tájképi elemet írtak le a résztvevők, ezeket nyolc, a tájképet alakító csoportba sorolták a kutatók: (1) élhető és fenntartható mezőgazdaság, (2) ökoszisztéma szolgáltatások szabályozása, (3) társadalmi kohézió, (4) biodiverzitás, (5) multifunkcionalitás, (6) a tájhasználók helyzetbe hozása, (7) egészség és jólét és (8) kulturális ökoszisztéma-szolgáltatások. Majd ezeket a csoportokat négy nagyobb kategóriába rendezték.
A multifunkcionalitás kategóriája a különböző tájképi javak és szolgáltatások egyidejű megőrzésére vonatkozik. A mezőgazdasághoz kapcsolódó témák kategóriájában a leggyakoribb tájképi elem az élhető és fenntartható mezőgazdaság. Az élhető és fenntartható mezőgazdaság megfelelő jövedelmet biztosít, lehetővé teszi az új gazdálkodói generációk belépését a mezőgazdaságba, segíti a minőségi helyi termelés kialakulását, a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok elterjedését, megújuló energiát használ és állít elő, valamint hatékonyabbá teszi az állattartást. A környezethez kapcsolódó témák kategóriájába tartoznak olyan tájképi elemek, mint az ökoszisztéma szabályozása és a biodiverzitás. A társadalmi kontextus kategóriája pedig magába foglalja a társadalmi kohéziót, az egészség és jólét kérdését, valamint a kulturális ökoszisztéma-szolgáltatásokat. A társadalmi kohézió nem lehetséges együttműködés, közös értékek, közösségek és tájak közötti kapcsolat, valamint vibráló vidéki élet nélkül.
Az álomtáj felé vezető út segítő és gátló tényezői
A változás mozgatórugói olyan természetes vagy ember által indukált tényezők, amelyek közvetlenül vagy közvetetten befolyásolják az ökoszisztéma változását. Közvetlen tényezők például az élőhely átalakulás és az éghajlatváltozás; közvetett mozgatórugók pedig a szociálpolitikai, közgazdasági és technológiai tényezők.
A kutatók a hatótényezőket öt csoportba osztották: társadalmi hatások, jogi szabályozás, politikai környezet, földhasználat és környezeti hatás, mezőgazdasági gyakorlat életképessége és gazdasági életképesség. A helyi innovációs műhelyekben általában kiegyenlítetten jelennek meg a segítő és a gátló tényezők. Mindegyik műhelynek megvan a saját egyedi profilja, ami befolyásolja, hogy milyen valószínűséggel lehet elérni az adott álomtájat. A leggyakrabban a társadalmi hatások, a megnövekedett fogyasztói kereslet, a gazdák belső motivációja és a gazdák közötti együttműködés bizonyul fontos segítő tényezőnek, míg a bizalom és tudatosság hiánya a leggyakoribb gátló tényezők.
A többi tényezővel ellentétben a társadalmi hatás, valamint a földhasználat és környezeti hatás kategóriák alapvetően segítő tényezőket fednek, így ezek a fő építőkockái az álomtájaknak. A legtöbb gátló tényező a közgazdasági életképességhez (pl. piac ingadozása), a politikai kontextushoz (pl. a jelenlegi és jövőbeli KAP fejlesztések bizonytalansága) és az mezőgazdasági gyakorlat életképességéhez (pl. a gazdálkodási gyakorlatok hatásának bizonytalansága) kapcsolódik.
Álomszerződések az álomtájakért
Az ideális tájkép „megálmodása” után mindegyik innovációs műhely kialakított legalább egy álomszerződést. Ezek az álomszerződések a jogi formái annak, hogy egyensúly legyen a gazdák és más tájhasználók környezeti közjavakkal kapcsolatos gazdasági érdekei és a közösség érdekei között. Ezeket az álomszerződéseket elemezték a kutatók az általános jellemzők, hasznok, érintettek, kifizetések és monitorozás tekintetében.
Az általános szerződési jellemzők magába foglalják a célzott földhasználatot és a szerződés időtartamát. Az álomszerződések olyan változatos földhasználatokat említettek, mint a füves területek, szántóföldi növények és évelő kultúrák. Sok álomszerződésben több különböző típus is megjelenik. Az ideális szerződés időtartama a legtöbb innovációs műhelyben öttől tíz évig terjed.
Az álomszerződések széles körű hasznokat realizálását teszik lehetővé, nem csupán pénzügyi kompenzációt. Összesen 96 lehetséges előnyt azonosítottak a kutatók, amelyek többsége vagy a társadalmat, vagy a gazdákat segíti. A gazdákat érintő pénzügyi hasznokon belül elkülöníthetők a közvetlen (bevétel támogatás; költségcsökkentés; termék hozzáadott értéke) és közvetett (nem termékhez kapcsolódó; termékhez vagy tevékenységhez kapcsolódó) pénzügyi hasznok.
Az álomszerződésekben minden esetben fontos szerepet játszik a közvetítő szervezet, amely többféle formát ölthet. Leggyakoribb, hogy a gazdák egy csoportja tölti be ezt a közvetítő szerepet, azáltal, hogy szerepet vállal az információközvetítésben, kezeli a kifizetéseket, koordinálja az intézkedéseket, elvégzi a monitorozást és segíti a társadalmi összetartást.
A projektben megalkotott álomszerződések csaknem kétharmada közfinanszírozást feltételez, például a KAP 2. pillérében található agrár-környezetgazdálkodási támogatásokon keresztül. Általános érdeklődés látszódott a kollektív és eredmény-alapú megközelítések, valamint az értéklánc-alapú szerződések és ezek kombinációi iránt. 13 innovációs műhely közül 6 kísérletezne olyan szerződésekkel, amikben eredmény-alapú és előírás-alapú elemek is megtalálhatóak. Erős hajlandóság látszódott továbbá a részvevők felől arra, hogy maguk is (mint gazdák) részt vegyenek a monitorozásban.
Amennyiben többet szeretne olvasni a témával kapcsolatban, látogasson el a Contracts2.0 hivatalos angol nyelvű honlapjára, vagy olvassa el az őrségi workshop angol nyelvű összefoglalóját!