A Contracts2.0 projekt holland esettanulmányában olyan gazdálkodók vesznek részt, akik az agrár-környezetgazdálkodási program keretében nem egyéni szerződéseket kötnek a kifizető hatósággal, hanem csoportosan – egy-egy gazdálkodói együttműködésen keresztül – pályáznak támogatásra. E blogbejegyzésben annak járunk utána, hogy hogyan működik a holland közösségi alapú agrár-környezetgazdálkodási program.
A közösségi alapú agrár-környezetgazdálkodási programok
Az EU közös agrárpolitikájának (KAP) részét képező agrár-környezetgazdálkodási programok célja, hogy megállítsák a természeti környezet pusztulását. Ezeket a programokat több kritika érte amiatt, hogy az elköltött pénz táji szinten nem, vagy alig hoz érdemi javulást a környezet állapotában. Ezekre a kritikákra az egyik lehetséges megoldás a közösségi alapú megközelítés, amelynek keretében a parcellák egymástól független művelése helyett táji szinten születnek a földhasználati döntések. Ezt a megközelítést még csak elszórtan alkalmazzák Európában, ezért is van példaértékű jelentősége a holland modellnek. Hollandiában 2016 óta minden agrár-környezetgazdálkodási programot kötelező közösségi alapú formában bevezetni. Ebben az új rendszerben egy rugalmasabb megközelítést akartak megvalósítani, aminek a keretén belül az intézkedéseket a földek és a természet változása szerint módosítják. Mivel a holland gazdák részvétele a programban önkéntes, ugyanakkor bármilyen környezeti hatás elérésének az előfeltétele az intézkedések alkalmazása, fontos megérteni, hogy mi ösztönzi a gazdákat a csatlakozásra. 2021-ben 6 holland gazdálkodói együttműködésből 15 gazdával készítettek interjút a közösségi alapú agrár-környezetgazdálkodási programmal kapcsolatos motivációikról, majd az eredmények alapján a résztvevő gazdálkodók szemszögéből összegezték a program előnyeit és hátrányait
Gazdálkodói motivációk
A kutatók az elemzés során három kategóriába sorolták a gazdákat, aszerint, hogy az együttműködés, az üzlet vagy pedig a környezeti szempontok miatt csatlakoztak a programba. Azokat a gazdákat, akiknek a fő motivációja maga az együttműködés, közösségieknek nevezzük. Ők szorosabban kötődnek a gazdálkodói együttműködésekhez, és büszkék a közösen elért eredményeikre. Azok a gazdák, akiket a jobb üzleti eredmények motiválnak, az üzleti racionalisták. Ők racionálisan gondolkodnak a saját gazdasági működésükről, valamint arról, hogy a közösségi alapú agrár-környezetgazdálkodási program és a további tevékenységeik hogyan illeszkednek az átfogó céljaikhoz. A környezeti szempontokra érzékeny gazdákat környezetvédőknek nevezzük. Ők törődnek leginkább a környezettel, valamint azzal, hogy a saját gazdaságuk hogyan tud aktívan hozzájárulni a biodiverzitás megőrzéshez és a klímavédelemhez.
Az összes gazda kötődik a természethez, és oda is figyel rá. Egyetértenek abban, hogy a „jó gazdálkodó” törődik a környezettel, ezért támogatják a természetvédőkkel és civilekkel való együttműködést. Az intézkedésekért kapott támogatást fontosnak tartják, ugyanakkor nem kiegészítő bevételi forrásként tekintenek rá, hanem a gazdálkodási gyakorlatok megújításának egyik szükséges feltételeként. Az egyéni függetlenség elengedhetetlenül fontos az összes résztvevő gazdának. Ezt az önállóságot szerintük a gazdálkodói együttműködés megerősíti, nem pedig fenyegeti. Az összes gazda határozottan elutasítja, hogy egy másik gazdálkodó részvétele miatt csatlakozott volna a programhoz. Nem feltétlenül bíznak abban, hogy a szomszédjaik jó partnerek az együttműködéshez, ugyanakkor nem félnek attól, hogy valaki a gazdálkodói együttműködésben hozzájárulás nélkül jutna valamiféle haszonhoz. Bár fontos számukra, hogy az emberek elismerjék a gazdálkodói program törekvéseit, nem éreznek olyan nyomást a társadalom felől, ami befolyásolná a tevékenységüket.
A közösségi alapú agrár-környezetgazdálkodási programok előnyei és hátrányai
A közösségi alapú programok többek között olyan előnyöket biztosítanak a gazdák számára, mint a nagyobb ökológiai hatásosság és a gazdálkodói együttműködéstől kapott támogatás. A résztvevő gazdák értékelik, hogy a gazdálkodási együttműködések segítenek az adminisztratív feladatokban és a gazdálkodók közötti cserékben, így is támogatva az eszmecserét, a kölcsönös tanulást, az inspiráció szerzést és a kapcsolatépítést. A programok egy másik jelentős előnye az egymás közötti tudásmegosztás, amit nagyban segít, hogy a gazdák szoros kapcsolatban vannak a gazdálkodói együttműködések munkatársaival, akik amellett, hogy jól megértik a gazdákat, ismerik a régiót is.
Ugyanakkor a résztvevő gazdák még több rugalmasságot szeretnének, valamint azt, hogy a programok felépítésébe és döntéstámogató folyamatokba az ő a tudásukat és tapasztalataikat is beépítsék. Hogy az együttműködésen belüli csalódások és bizalmatlanság elkerülhető legyen, a szabályozásnak átláthatónak kell lennie, az ígéreteket pedig be kell tartani. A programokhoz való csatlakozás következményeit nyíltan kell kommunikálni annak érdekében, hogy megelőzzék a gazdák aggályait a természetvédelmi előírásokat szigorításával, valamint a földek védetté nyilvánításával, és ezáltal a gazdálkodási tevékenységből való kizárásával kapcsolatban. Továbbá felvetődött annak a lehetősége, hogy önkéntes alapú hosszútávú szerződési lehetőségek biztosításával segíthetnék a gazdák előretervezését. Ezen felül a kormánynak garantálnia kellene a megfelelő támogatást ahhoz, hogy minden érdeklődő gazda csatlakozhasson a programokhoz.
A gazdák elért eredményeit jobban kell kommunikálni a nyilvánosság felé. Emellett a gazdálkodói együttműködések közötti kapcsolattartás erősítésével elő lehetne segíteni az eszmecsere javítását is, például a gazdálkodási gyakorlatok különböző kihívásaival kapcsolatban.
Kilátások
A Contracts2.0 holland partnerei által végzett kutatás a közösségi alapú agrár-környezetgazdálkodási programokról szóló szakirodalom több korábbi eredményét nem tudta alátámasztani (sőt, némelyiket kifejezetten cáfolta), mint például a másoktól való függés félelmét, vagy a potyautas magatartás kockázatát. Az eredmények alapján elmondható, hogy reális a felvetés, miszerint a holland megközelítést más olyan területeken is lehetne alkalmazni, ahol a holland gazdálkodói együttműködésekhez hasonló szervezetek léteznek, amelyek megfelelő támogatást tudnak nyújtani a gazdáknak.
A Contracts2.0 keretein belül a kutatók a jövőben vizsgálni fogják, hogy a holland megközelítést hogyan lehet kiterjeszteni, valamint, hogy a közösségi alapú agrár-környezetgazdálkodási programokat hogyan lehet a leghatékonyabban megvalósítani különböző európai régiókban, mint például a francia Pireneusokban, a belga Flandriában, a német Észak-Rajna-Vesztfália tartományban, vagy Magyarországon.
Ha tovább szeretne olvasni a témával kapcsolatban, látogasson el a Contracts 2.0 hivatalos angol nyelvű honlapjára vagy tekintse meg Margarethe Schneider diplomamunkáját!