Együttműködésen alapuló élelmiszer-rendszerek gyűjteményét mutatja be az a honlap, amelyet a napokban indított el egy EU-s országokból álló konzorcium. A gyűjtemény több mint 30 példát mutat be, melyek között két magyarországi, jól működő kezdeményezés is helyet kapott.
A COVID világjárvány, majd az ukrajnai invázió mindennél erősebb üzenete a rövid ellátási láncok életképessége, azaz a helyben termett, helyben feldolgozott élelmiszerek vásárlásának létjogosultsága. Példatárunkban olyan kezdeményezések találhatók, amelyek rugalmasan állnak ellen a járvány és a háború hatásának, illetve gyorsan adaptálódnak a megváltozott helyzetben.
Ennek az ellenállási képességnek az az alapja, hogy szorosan együttműködnek egymással az élelmiszerlánc szereplői – termelők és feldolgozók, termelők és fogyasztók, feldolgozók és fogyasztók. Nem csak a saját hasznukra koncentrálnak, hanem elkötelezettek a többi szereplő megelégedése, illetve a helyi gazdaság fejlesztése iránt is. Ez az együttműködés a legnehezebb helyzeten is átsegíti az értéklánc szereplőit, miközben az élelmiszerlánc környezeti, ökológiai hatását is igyekeznek minimalizálni. Legyen szó helyi termelői piacról, bevásárlóközösségről vagy helyi termelők alapanyagaiból dolgozó közétkeztetési konyháról.
Tizenhat országból vett példán keresztül ismerhetjük meg, hogyan működnek együtt gazdálkodók, vásárlók, önkormányzatok és egyéb szereplők annak érdekében, hogy rövid élelmiszerellátási láncok épüljenek ki, és helyben megtermelt terméket vegyenek a fogyasztók, lehetőleg közvetlenül a termelőtől. A rövid élelmiszerláncok csökkentik a gazdák anyagi kiszolgáltatottságát, kölcsönösen előnyös helyzetet teremtenek mind a gazdálkodónak, mind a fogyasztónak, és teret adnak az élelmiszerellátásban a helyben kidolgozott újításoknak.
Az egyik magyar példa a gyűjteményben a Nyíregyházi Kosár Közösség, mely az egyik legrégebbi, legjobban működő bevásárlóközösség Magyarországon. Hetente egyszer a helyi kistermelők beviszik a nyíregyházi átadópontra a közösség tagjai által előre leadott mennyiségű terményt, terméket, így a termelő közvetlenül a vevőnek értékesíti, amit előállított. A vevők pedig friss, helyi élelmiszert kapnak olyan termelőktől, akikben megbíznak a termék minőségét illetően. A Kosár Közösséget önkéntesek működtetik, ők szervezik a rendeléseket, az átadásokat.
A másik hazai példa a Pipacs Pékség, ami az egyik első újhullámos, kézműves és ráadásul bio alapanyagokból dolgozó pékség idehaza. A pékség vezetői együttműködéseket építenek gabonatermesztőkkel és molnárokkal, melynek során a gazdálkodó olyan fajtájú és minőségű gabonát termeszt, amiből a pék jó minőségű és finom kenyeret tud készíteni. Kettejükhöz alkalmazkodik a molnár is, őrléstechnológiában egyebek között. Ha a párbeszéd kialakul ezen három szereplő között, akkor nem kell külföldre menni a jó minőségű lisztért, és a gazdálkodónak vagy a molnárnak sem kell kitennie magát a felvásárlók által diktált bizonytalan alkuhelyzeteknek. A Pipacs Pékség vezetői évek óta dolgoznak ezeknek a gazda-molnár-pék hálózatoknak a kialakításán, nemcsak saját, hanem más pékek számára is.
Az egyelőre angol nyelvű gyűjteményben sok érdekes és értékes tudásanyag halmozódik majd fel az elkövetkező pár évben, melyek inspirálóak lehetnek rövid élelmiszerláncokban értékesítő gazdálkodóknak, vásárlóiknak, az élelmiszerláncok működtetőinek vagy azok létrehozásán gondolkodóknak, illetve az ezeket támogatni szándékozó döntéshozóknak. Több mint 30 jó példát és rövid leírásukat találjuk meg ezen az oldalon, dán közétkeztetési rendszertől spanyol közösségi mezőgazdaságon át egy cseh bio tangazdaságig. Az elkövetkező hónapokban közpolitikai ajánlások, tudományos publikációk, képzési anyagok és az Európai Unió Termőföldtől az asztalig stratégiájához kapcsolódó közbeszerzési segédlet is felkerül majd a gyűjteménybe, melyek segítségével – remélhetőleg – mind több és több rövid ellátású és egyben környezetbarát élelmiszer-rendszer létesül majd Európa-szerte.
A gyűjtemény a COACH projekt keretében készült, melyben egy nonprofit kutatócég, a Környezeti Társadalomkutatók (ESSRG) munkatársai is részt vesznek. „A rövid élelmiszerláncokat nagy érdeklődés kíséri, de keveset tudunk arról, hogy mitől működnek a jól, hogyan őrzik meg állóképességüket és töltik be a fenntarthatósággal kapcsolatos elvárásokat” – mondja Balázs Bálint, környezetszociológus, az ESSRG vezető kutatója. „Érdemes az ilyen életformát választó termelőknek, feldolgozóknak, gyártóknak és fogyasztóknak a tapasztalatait társadalomtudományi módszerekkel vizsgálni. Az egyik legérdekesebb kérdés számunkra az, hogy a rövid ellátási láncok , képesek-e megalapozni egy biztonságos és igazságos élelmiszer rendszer megteremtését”.