Január 30–31-én rendezték meg az Ökológiai Gazdálkodók Második Téli Találkozóját, amelynek a 2022-es hajdúnánási találkozó után Jászfényszaru adott helyet. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE), a Zsámboki Biokert és az Agrár Európa által szervezett esemény több mint 100 résztvevőjét nagyrészt gazdálkodók tették ki, akik azért találkoztak ebben a viszonylag még kevésbé elfoglalt időszakban, hogy megosszák egymással a regeneratív és ökológiai gazdálkodásban szerzett tapasztalataikat és tudásukat. A konferencia során plenáris előadások és párhuzamos szekciók során az előadók és résztvevők arra keresték a választ, hogyan lehet olyan gazdálkodási formát kialakítani, amely nem kizsákmányolja, hanem gyógyítja a földet?
A konvencionális gazdálkodással szemben, az ökológiai vagy regeneratív gazdálkodás nem a természet ellen, hanem a természettel együtt igyekszik dolgozni. A cél olyan gazdálkodási forma kialakítása, amely többet ad vissza a természetnek, mint amennyit elvesz. A regeneratív gazdálkodásban hangsúlyossá válik a változatos vetésforgó, a talajbolygatás minimalizálása, a talajtakarás, a termesztett növények sokfélesége és a talaj természetes tápanyagokkal való táplálása.
A betakaritás, szántás után visszamaradó csupasz föld Palik Ferenc, a Szápári Ökofarm gazdálkodója szerint egy „sajgó seb” a tájban. A természetben a föld sohasem csupasz, ezt a gazdálkodásban sem szabadna hagyni. A gazdálkodás során gyakorlatilag a természet normális működését kellene reprodukálni, nincs szükség intenzív talajművelésre, amilyen a szántás, talajforgatás illetve a különféle műtrágyák és vegyi anyagok. Ezek helyett úgy kellene elérni nagy talajgazdagságot, hogy egymással szimbiózisban élő, változatos növényeknek és állatoknak adunk helyet.
Ez azt kívánja meg, hogy a hagyományos fajták mellett vagy helyett – amelyek általában az intenzív mezőgazdálkodás igényeit szolgálják – a konvencionális mezőgazdálkodásban kevéssé elterjedt, ún. alulhasznosított növények is helyet kapjanak. Ide tartoznak a különféle tájfajták, a régebben népszerű de ma ritka és elfeledett, vagy a hazánkban kevésbé elterjedt növények. A szántóföldi termelésben ilyenek például az alakor, tönke, vagy olyan helyi fajták mint szápári búza. Ilyen, jelenleg alulértékelt és alulhasznosított növényekkel foglalkozik az ESSRG csapata a RADIANT projektben is. Sok alulhasznosított növény ellenálóbbá teheti a gazdálkodást, például az egyre gyakoribbá váló szélsősége időjárási viszonyokkal és betegségekkel szemben, valamint nagy szerepük lehet a talaj tápanyagtartalmának gazdagításában tápanyagmegkötéssel és talajtakarással, például a pillangósoknak. A termesztett növények sokféleségének növelése egy nagyon fontos folyamat, tekintve a Földön tapasztalható biológiai sokféleség csökkenésének kétségbeejtő voltát. A jelenleg alulhasznosított fajták feldolgozva az egészséges és fenntartható fogyasztás kialakításához is hozzájárulhatnak általában magas beltartalmi értékeik miatt és az étrend változatosabbá tételével.
A regeneratív gazdálkodásban az állattartás is fontos szerepet kap. Egy többszintű, szimbiózisra épülő gazdálkodási rendszer nem csak egy dolgot szolgál, pl. búzatermelést. De a gabona közé elvetett pillangósok a gabona betakarítása után az állatállománynak szolgálhatnak táplálékul, akik legelés közben trágyázással pótolják a tápanyagot. Sőt mindeközben a talajtakaró növények elvégeznek egy nagyon fontos a munkát, gyökereik fellazítják a talajt.
A találkozó során gyakran felmerült a technológia kérdése: a konvencionális mezőgazdálkodásra specializálódott gépek, technológiák gyakran nem kompatibilisek a regeneratív gazdálkodással, vagy nincs is rájuk szükség. Az ökológiai gazdálkodásban jellemző, hogy olyan eszközöket alkalmaznak, amelyek kevésbé alakítják – és így károsítják – a tájat. Nagy szerepet kapnak a régi, hagyományos eszközök, amelyek után ma már gyakran történelemkönyvekben kell kutatni. A történelmi, hagyományos tudás mellett természetesen innovációk is megjelennek, amelyek összhangban vannak a regeneratív és ökológiai gazdálkodással. Az olyan eszközök, mint például az ásóvilla, gyomfésű lehetővé teszik a talajforgatás elkerülését.
A regeneratív gazdálkodásban használt technológiákra gyakran jellemző, hogy kevésbé komplexek és gyakran kevesebb külső erőforrás, például üzemanyag szükséges – vagy egyáltalán nem – a működtetésükhöz. A fenntartásukhoz szükséges tudás pedig gyakran a gazdálkodó által is elsajátítható. Így nem csak kíméletesebbek a természettel, de fenntartásuk is olcsóbbá válhat. Az eszközválasztás abban is fontos, hogy ne kelljen plusz kémiai anyagokat használni a termelés vagy a tárolás során: a fasilóban tárolt gabonát például nem kell gombaölő szerekkel kezelni, mivel a gombáknak kedvező párás légkör kialakulását megakadályozza a faanyag természetes szellőzése.
Az alacsonyabb energiaigényű eszközök, kevesebb külső input, vetőmag önellátás, saját szerves és zöld trágya lehetővé teszik a fosszilis erőforrásokra épülő, energia-intenzív gazdaságtól függetlenebb gazdálkodást. Továbbá a helyben termelt, helyi környezeti és klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodott fajták növelhetik az élelmiszerbiztonságot is. Ezeket a tapasztalatokat azonban gyakran több évi kemény munka, próbálkozás után lehet elsajátítani. A találkozón résztvevő gazdálkodók hatalmas szakértői tudás meglétéről tettek tanúbizonyságot. Az ökológiai gazdálkodás egy nagyon holisztikus rendszer, a gazdálkodóknak rengeteg szempontot kell egyszerre mérlegelniük, benne kell élniük a tájban és a tájjal együtt gondolkozniuk, működniük. A konvencionális gazdálkodáshoz képest gondolkozásmód váltásra van szükség: a természetre nem mint erőforrásra, hanem mint a mezőgazdálkodás egy résztvevőjére kell tekinteni.
Lazányi Orsolya