Idén novemberben a FoodCLIC Projekt keretében megrendeztünk egy vízió alkotó műhelymunkát Budapest Főpolgármesteri Hivatalának Klíma- és Környezetügyi Főosztályával közösen. Az élelmiszerrendszer különböző területein dolgozó szakemberek azon gondolkoztak közösen, hogy milyen legyen Budapest élelmezési környezete 2050-ben. Ennek a műhelymunkának a rövid összefoglalója olvasható itt, melynek során ötféle élelmiszer környezetről beszélgettünk.
1. AGRÁRKÖRNYEZET
Fel kell mérni a Főváros 40 km-es körzetében, hogy hol lehetséges élelmiszert termelni, így 2050-re a fogyasztóknak lehetőségük lesz arra, hogy maguk szedjék a terményeket a Budapestet környező gazdaságokban. Támogatni kell a helyi gazdákat a városrégióban, lehetőséget kínálva nekik a város tulajdonában lévő piacokon vagy más épületekben, ahol közvetlenül értékesíthetik termékeiket a közönségnek. Fontos, hogy oktatási kampányok révén megváltoztassuk a diákok egészséges étel és a környezetvédelem iránti hozzáállását. (2050-re olyan élelmezési fesztiválokat kell meghonosítani, amelyek népszerűsítik a helyben termelt, egészséges ételeket és kezdeményezéseket.) A szakembereknek hozzá kell járulniuk a nyilvánosság oktatásához és tájékoztatásához olyan médiatermékeken keresztül, amelyek tudományos tényeken alapulnak (a hamis hírekkel és az egészséges ételekkel kapcsolatos félrevezető információk elleni küzdelem érdekében).
2. KISKERESKEDELMI KÖRNYEZET
Környezeti szempontból a kiskereskedelmi szektorban a legsürgetőbbnek a csomagolás mentesítés és a minél magasabb arányban ellenőrzött, bio és csökkentett vegyszerhasználat mellett készült élelem beazonosítása a cél. A kereskedők edukációja ebben kiemelt: a körükben szükséges az ismeretterjesztés élelmiszer-egészségügyi témában. Fontos szerepe lenne a fővárosi piacoknak és vásárcsarnokoknak az oktatási tevékenységekben és az agrobiodiverzitás mint téma megjelenítésében. A piacok integrátori és koordinációs szerepét is szükséges növelni, amelyhez a szakmai szempontú újraszabályozás is elengedhetetlen. A piacokon kívánatos volna minél több kis- és közepes termelőnek részt vennie, annak érdekében, hogy minél több rövid ellátási lánc jelenjen meg a kiskereskedelemben. Mindezt megfelelő kutatásfejlesztésnek is támogatnia kellene a fővárosban, illetve egy új agrár és élelmiszertámogatási rendszernek.
3. INTÉZMÉNYI ÉLELMISZER KÖRNYEZET
Az intézményi élelmiszer-környezetben elsősorban az iskolai közétkeztetés került a fókuszba, de a résztvevők igyekeztek figyelembe venni a többi intézménytípust is, pl. a hajléktalan-ellátást. A közös vízióban egy olyan intézményi élelmiszer környezetet vázoltak fel a résztvevők, ahol nem keletkezik élelmiszerhulladék, a menüben túlsúlyban vannak a helyi forrásból, akár saját intézményi kertből származó zöldségek és gyümölcsök, a közétkeztetés mindenki számára hozzáférhető, a speciális étkezési igényűeknek is. Fontos, hogy az intézmények lehetőleg rendelkezzenek saját, modern konyhatechnológiával felszerelt konyhával, illetve tankonyhával, hogy a tanulók gyakorlati ismereteket is szerezhessenek az ételekkel kapcsolatban. Rövid távon megvalósíthatónak tűnik az étkezésre szánt megfelelő időkeretek kialakítása, a rugalmas adagok vagy szabad szedés kialakítása a menzákon, az egészséges kínálat az iskolabüfékben, a szükséges ételmennyiségek pontosabb meghatározása, illetve az iskolakertek kialakítása. Nagyon fontos ötletnek bizonyult, hogy a szociális ellátórendszer részeként közkonyhahálózat kerüljön kialakításra, ahol a rászoruló társadalmi csoportok juthatnak megfelelő minőségű ételhez.
4. VENDÉGLÁTÁS
Az emberek fejében a fenntarthatóság és az élelmiszerrendszer kapcsolata nincs eléggé fókuszban, a társadalom nem kezeli elég tudatosan a táplálkozással összefüggő környezeti szempontokat. Ezért érdemes megfontolt és fokozatos változtatásokkal megközelíteni, a túlzások elkerülése végett. Ne a teljes rendszer megváltoztatására törekedjünk rövid időn belül, hanem arra van szükség, hogy a változó piaci környezetben minden vendéglátóipari cég megfelelően tudjon reagálni (pl. növényi étrend támogatása húsmentes nappal, de ne teljes ellenzéssel). A vendéglátásban és a catering szolgáltatások során sok élelmiszerfelesleg halmozódik fel, vállalati szinten szükséges edukálni az egyéneket arról, hogy mit lehet kezdeni az ételmaradékkal. Annak is kiemelt célkitűzésnek kell lennie, hogy a megrendelők (rendezvényszervezők) gondolkodásába is beépüljön az ételmentés koncepciója. A kistermelők összefogására, nagyobb fokú felkészültségére is szükség lenne a jövőben, hiszen az ő szerepük és nagyobb fokú jelenlétük támogathatná az élelmiszerrendszer egészségesebbé tételét – a helyi és kisléptékű termékek terjedésével a vendéglátásban. A Főváros támogathatná azon vállalkozókat, cégeket, akik tesznek a fenntarthatóságért, pl. szabályozással, kedvezményekkel vagy példamutatással. Ehhez kapcsolódóan érdemes lenne az éttermek minősítési rendszerét és licenszjogait is újragondolni.
5. ALTERNATÍV (KÖZÖSSÉGEN ALAPULÓ) ÉLELMISZER KÖRNYEZET
Az egészséges és helyi élelmiszer 2050-ben egy kulturális norma lesz minden budapestinek, a felnövekvő nemzedékek már ebben szocializálódnak. Valószínűsíthető (a jelenlegi tudományos tényeken alapuló szcenáriókból), hogy 2050-ben összeomlás (közeli) állapotban lesz a környezetünk, így a közösségek szerepe felértékelődik, és az élelmiszerrendszernek is fontos részét képezik majd. A változás fő mozgatórugói lesznek: az oktatás, a városi mezőgazdálkodás elterjesztése, illetve a helyi élelmiszertermelést, a városi mezőgazdálkodást, és az önellátást támogató jogszabályi környezet. A városvezetés több lehetőséget biztosít majd a termesztésre, és anyagilag, valamint egyéb erőforrásokkal (pl. szakemberek képzésével, alkalmazásával) is támogatja majd ezt az élelmiszer környezetet. A Főváros több lehetőséget biztosít arra, hogy helyi termelők és helyi lakosok találkozzanak, a zöld területek használatát támogatja, és nem a beépítését. Ezen kívül előmozdítja azt, hogy az iskolai oktatásnak is része legyen az élelmiszertermelés (az oktatás minden szintjén, az óvodától az egyetemig, az iskolán kívül pedig pl. termelői piacokon legyen oktatás, szemléletformálás), és több lehetőséget biztosít az önellátásra.
Nyitókép: Holbis Emőke