Vezető kutatónk, Kelemen Eszter szerzőtársaival erre a kérdésre kereste a választ egy közelmúltban megjelent publikációban, melynek magyar fordítása a Kovász folyóirat legutóbbi számában jelent meg.
A COVID-19 járvány világszerte olyan károkat okozott a gazdaságban, amilyenekre egy jó emberöltő óta nem láttunk példát, a pandémia hatására bevezetett intézkedések csapásként érték a mindennapi gazdasági kapcsolatokat. A járvány miatt súlyos károkat elszenvedő fejlett gazdaságok közül többen nagy léptékű beruházásokat és gazdaságélénkítő kormányzati intézkedéseket kezdtek bevezetni, hogy útját állják a növekvő munkanélküliségnek és a pénzügyi összeomlásnak. Sokan a „normálishoz” való visszatérésre tett kísérletként értelmezik ezeket az intézkedéseket, s arról beszélnek, hogy a mentőcsomagokkal „visszatereljük a gazdaságot a rendes kerékvágásba”. Az ENSZ égisze alatt működő, Biológiai Sokféleség és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Testület (IPBES) által nemrégiben közzétett, a bolygónk egészségügyi állapotáról szóló felmérés azonban, csakúgy, mint több más nemzetközi intézet, arra figyelmeztet, hogy a „normális”, pandémia előtti gazdasági ügymenethez való visszatérés nem elfogadható, hiszen az aláássa az emberiség és az egész bolygó jövőbeli jóllététét.
A COVID-19 járvány során bevezetett gazdaságélénkítő intézkedések (2020. szeptember 15-ig számos kormány vezetett be vagy tett javaslatot gazdaságélénkítő és -mentő csomagokra. Csak néhány ország integrálta a klímaváltozás vagy a biodiverzitás-csökkenés hatásait ellensúlyozó intézkedéseket a gazdaságélénkítő intézkedésekkel, és több helyen vezettek be olyan csomagokat, amelyek környezetre gyakorolt hatásai károsak.)
Régóta ismert, hogy az ökológiai rendszerek állapotromlása jelentős kockázatot hordoz, mivel aláássa azokat a természeti erőforrásokat, amelyekre gazdasági folyamataink épülnek. A COVID-19 járvány előtt azonban ezek a kockázatok sokak számára távolinak és valószínűtlennek tűntek. Most válaszúthoz érkeztünk. Nem csak a járvány okozta rövid távú gazdasági hatásokat kell orvosolnunk, de arról is el kell gondolkoznunk, hogy milyen gazdaságot szeretnénk − és milyen gazdaságra van szükségünk −, ha a jövőben egy fenntarthatóbb, igazságosabb és egyenlőbb kapcsolatokon alapuló világban szeretnénk élni.
Miközben sok tudós és politikus érvel amellett, hogy a pandémia utáni gazdasági kilábalást minél alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás mellett kell megvalósítani, sokkal kevesebb figyelem irányul arra, hogy miként lehet a biodiverzitás és az ökoszisztémák megőrzésének szempontjait integrálni a gazdaság átalakításába. A világjárvány kapcsán megfogalmazott, természethez kapcsolódó intézkedések eddig főként az állatokról emberekre átterjedő vírusok elsődleges forrásának tartott vadállat-piacok bezárására, a védett területek kiterjesztésére, illetve a trópusi területeken zajló erdőirtások visszaszorítására koncentráltak. Bár ezek valóban fontos akciók, nem igazán képesek a problémák mélyére hatolni és kezelni azokat a háttérben működő hatótényezőket, amelyek a gazdasági kereslet növekedését és az ökológiai állapotromlást elsősorban kiváltják.
A cikk szerzői részletesen írnak azokról a rövid és hosszú távú gazdasági stratégiákról, amelyek alkalmazásával egy valóban fenntartható jövő felé irányíthatják a döntéshozók az országaikat. Csak néhány példa ezek közül: elmozdulás a környezeti szempontból ártalmas támogatásoktól a hasznos támogatások felé, az adózási politika továbbfejlesztése és kiterjesztése a környezetkárosító tevékenységekre, ökoszisztéma-alapú foglalkoztatási programok és jövedelemtámogatás, a túlzó fogyasztás mérséklési lehetőségeinek újragondolása, a pénzügyi szektor figyelmének ráirányítása a természettel kapcsolatos kockázatokra.
Olvasd el a cikket itt!
Az eredeti, angol nyelvű publikáció pedig itt olvasható.