Szerző: Kelemen Eszter
Az Európai Unió új Közös Agrárpolitikáján (KAP) keresztül 2023-2027 között több ezer milliárd forintnyi támogatás érkezik a magyar mezőgazdaságba. Ennek tervezett felhasználásáról szól a magyar Stratégiai Terv, amelynek első változatát december 30-án nyújtotta be az Agrárminisztérium az Európai Bizottságnak. Bár a zöldítésre jutó források pontos aránya a hivatalosan közzétett anyagból nehezen olvasható ki, az világosan látszik, hogy a környezeti célok helyett továbbra is a versenyképesség és a jövedelmezőség van a terv fókuszában.
A mezőgazdaság Európa-szerte az egyik legnagyobb tájhasználó. A gazdák által alkalmazott mezőgazdasági gyakorlatoktól nemcsak az asztalunkra kerülő élelmiszer minősége függ, hanem az is, hogy mennyire sérül a talajélet, a vízháztartás, a beporzó rovarok közössége és egy sereg más ökoszisztéma-szolgáltatás, amely az emberi társadalom rövid és hosszú távú életfeltételeit biztosítja.
Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP) két pilléren keresztül folyósít támogatásokat az agráriumnak. Hagyományosan a KAP második pillérébe tartoznak azok a támogatások, amelyek az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartásáért kompenzálják a gazdákat.
Ezzel szemben az első pilléren keresztül döntően területalapon járó alaptámogatásokhoz juthatnak hozzá a gazdák, amelyek elnyeréséhez nem, vagy csak minimális környezeti előírásnak kell megfelelni, hisz azok elsősorban a versenyképességet szolgálják.
A 2023-ban induló KAP támogatási ciklusban azonban változtak az EU-s keretek, és több új környezeti követelmény is megjelent, amelyek gyakorlati megvalósítása a tagállami KAP stratégiai tervekből olvasható ki.
Milyen a magyar stratégiai terv?
Az Agrárminisztérium 2021. december 10-én bocsátotta társadalmi egyeztetésre az új magyar KAP stratégiai tervét, amely a minisztérium honlapján jelenleg is elérhető.
A 34 oldalas anyag azzal indít, hogy az EU a korábbi KAP-programokhoz képest növelte a környezeti ambíciókat, és hogy a tagállamoktól elvárja, hogy a teljes KAP tagállami költségvetés 40 százalékát a klímaváltozás elleni védekezéssel, a környezetvédelemmel és a környezeti közjavak fenntartásával összefüggő tevékenységek ösztönzésére fordítsák.
Ezzel függ össze, hogy a Bizottság csökkentette az első pillérre jutó támogatási összeget a korábbi KAP-ciklushoz képest, s bevezette az ún. agroökológiai alapprogramot, amely az első pilléren belül is környezetkímélő gyakorlatokra ösztönzi a gazdákat.
Azaz a nemzetközi kritikák ellenére
az új KAP ténylegesen több figyelmet szentel annak, hogy a mezőgazdasági termelést környezeti és klímavédelmi szempontból fenntarthatóbb irányba terelje.
Az egyeztetésre bocsátott magyar anyag bevezetője ezzel szemben fegyvertényként írja le, hogy a kormány a második pillérből maximálisan átcsoportosítható összeg átsorolásával elérte, hogy az új támogatási periódusban se csökkenjen az első pilléres kifizetések éves keretösszege, sőt, minimális mértékben meg is haladja a 2014-2020 között évenként folyósított összeget.
Ez – és a dokumentum terjedelmi arányai is – arra utalnak,
hogy hazánkban a mezőgazdaság zöldítése továbbra is elmarad a jövedelmezőség és versenyképesség célkitűzése mögött.
A magyar KAP környezeti kifizetései öt szintre tagolhatók: a támogatható területek fogalmának kibővítése (1) és az emelt szintű zöld alapelvárások (2) egyfajta belépőt jelentenek mindkét pillérbe. Erre épül az agroökológiai alapprogram (3) az első pillérben, majd a Natura 2000 területek, az ökológiai gazdálkodók támogatása és az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) támogatások a második pillérben (4), s végül az agroökológiai átállást segítő egyéb támogatások (pl. tudásátadás) szintén a második pillérben.
Aki arra számít, hogy az egyeztetésre bocsátott dokumentum részletesen bemutatja ezeket az intézkedéseket a ráfordított támogatási összeggel együtt, az sajnos csalódni fog.
Az viszont kiolvasható az anyagból, hogy az agroökológiai alapprogram és az agrár-környezetgazdálkodási program is önkéntes alapon fog működni – azaz a gazdák eldönthetik, pályáznak-e a támogatásra, vagy sem –, és ha jelentkeznek, akkor előre rögzített előírásokat kell betartaniuk, ugyanúgy, ahogy a korábbi ciklusokban.
Vannak máshol jó példák
Míg itthon a stratégiai terv inkább a már kitaposott úton maradt, az új KAP Európa-szerte többféle újításra ösztönözte a tagállamokat.
Leginkább a tekintetben, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen szerződéses keretek között folyósítják a zöld támogatásokat a gazdáknak. Ausztriában például az AKG-támogatások az új ciklusban úgynevezett eredményalapú támogatás formájában is elérhetők lesznek.
Ennek a támogatási szerződésnek az a lényege, hogy a gazdálkodó nem előzetes előírásokat teljesít és azok betartásáért kap kompenzációt, hanem egy tanácsadóval közösen határozza meg saját természetvédelmi célkitűzéseit és az azok teljesülését jól jelző monitoring indikátorokat. Ezeket az indikátorokat a gazda folyamatosan tudja ellenőrizni, így saját maga tervezheti meg, hogy milyen gazdálkodási módszerek és beavatkozások segítségével éri el a célkitűzését.
Ausztriában az ilyen, eredményalapú támogatást igénylők valamelyest magasabb támogatási összegre számíthatnak, mint a hagyományos, előírásalapú agrár-környezetgazdálkodási programban részt vevők,
a plusztámogatáson felül ráadásul nagyobb rugalmasságot élvezhetnek a gazdálkodási módszereik megválasztásában, és mélyebb tudást szerezhetnek a táj működéséről.
Másutt, például Franciaország és Németország egyes tartományaiban pedig annak lehetőségeit keresik, hogy miként lehet a gazdákkal egyénileg kötött támogatási megállapodásokat közösségi szerződésekkel kiváltani,
vagyis több, szomszédos gazdálkodóval egyszerre szerződni, hogy ezáltal ösztönözzék a gazdálkodókat a táji léptékű, az ökológiai adottságokhoz leginkább igazodó mezőgazdasági gyakorlatok megtalálására.
EU-s kutatási projektek is foglalkoznak ezekkel az újszerű szerződéses megoldásokkal (például magyar nyelvű olvasnivalót is találhat az érdeklődő a Contracts2.0 projekthez kapcsolódóan).
Zöldítés apró lépésekben vagy nagyléptékben?
A KAP aktuális változásai illeszkednek abba a trendbe, hogy apránként mindig kicsivel nagyobb figyelem jut a környezeti célokra.
A tagállami érdekellentétek és az intenzív mezőgazdasági lobbi azonban sokszor ellentartanak az érdemi változásoknak, és megkérdőjelezik azt is, hogy a kis lépésekben megvalósuló reformok valójában mennyire hatásosak.
Ez a konfliktus EU és tagállami szinten egyaránt jelen van, nemcsak Magyarországon, de más országokban is.
Az Egyesült Királyság jó példa lehet arra, hogy hogyan lehet radikálisan átalakítani az agrártámogatások rendszerét. A szigetország a brexitet követően most alkotja újra agrártámogatási politikáját. Egy hétéves átállási időszak alatt a környezeti és állatjóléti támogatások arányát a kiinduló 23 százalékról 57 százalékra tervezik feltornázni, miközben fokozatosan csökkentik a közvetlen támogatások arányát.
Ez jóval nagyobb léptékű átalakítás, mint a KAP aktuális reformja, s bár számos kérdés és bizonytalanság van még a folyamat körül (például hogy hogyan lehet a gazdákat a tudásátadáson túl akár mentálisan is támogatni az átállásban), nem tűnik lehetetlen küldetésnek.
Talán érdemes lenne tanulmányoznunk a brit átmenetet, hátha bátorságot merítünk az EU-s és a magyar mezőgazdaság ambiciózusabb zöldítéséhez.
A cikk az azonnalin jelent meg 2022. január 17-én: https://azonnali.hu/cikk/20220117_hiaba-az-ezermilliardos-unios-tamogatas-nem-zoldit-a-kormany-a-magyar-mezogazdasagon
Borítókép: Repcemező madártávlatból. FOTÓ: rainerh11 / Pixabay