Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések hatásosságának növelése érdekében egyre több helyen felmerül, hogy egy-egy nagyobb tájegységben az együttműködő gazdák közösen kapjanak támogatást, hiszen a beporzó rovarok, a talaj vízháztartása, és sok más ökoszisztéma-szolgáltatás sem áll meg a gazdaság határainál… A gazdálkodók közötti együttműködések sikere azonban országonként igen eltérő. Ebben a bejegyzésben Lipka Bogárka a dél-franciaországi Pireneusok legeltetési közösségeinek tapasztalatairól ír a Contracts2.0 projekt alapján.
Mit kell tudni a Pireneusokban működői közösségi-alapú szerződésekről?
A juhok és marhák külterjes legeltetése a francia hegyekben és magasföldi területeken hagyományosan közösségi legeltetéses rendszerben történik. Ennek a legeltetési formának a támogatása leginkább az alaptámogatások és az úgynevezett Hátrányosabb Helyzetű Területek Támogató Rendszerének a segítségével lehetséges. Ezek a kifizetések az egyéni gazdálkodókat segítik, a közösségi gazdálkodók közvetlenül nem jogosultak kifizetésekre. Viszont támogatják őket vidékfejlesztési programokon keresztül, annak érdekében, hogy fel tudjanak venni pásztorokat, valamint fejlesszék és fenntartsák az infrastruktúrát (például az ösvényeket, az öntözőrendszereket, a karámokat és a kunyhókat). 1992 óta a közösségi gazdálkodók részt vehetnek agrár-környezetgazdálkodási programokban. Hautes-Pyrénées megyében a jelenlegi agrár-környezetgazdálkodási támogatási rendszerben a közösségi-alapú szerződéses programoknak két formája van: (1) az első program a már létező gyakorlatok támogatásával segíti az állandó füves területek és legelők fenntartható gazdálkodását; (2) a második program szigorúbb elköteleződést szorgalmaz a Natura 2000 programba tartozó területeken (vizes területek, védett fajok élőhelyei stb.). 2015 óta a közösségi gazdálkodókat nem kötelezik arra, hogy újraosszák a kifizetéseket az egyéni gazdáknak, így azóta a pénzügyi forrásokat közvetlenül a közösségi-alapú gazdálkodás támogatására tudják költeni.
Hogyan csatlakozik be a képbe a Contracts2.0 projekt?
A Contracts2.0 keretén belül Haute-Pyrénées-ben létrejött, gazdálkodókat és közpolitikai döntéshozókat tömörítő innovációs műhelyek workshopokat tartottak, hogy kialakítsák a közösségi alapú legeltetésről szóló álomszerződésüket. A Contracts2.0 francia kutató partnere, a CIRAD, az életképes szerződési modellekről egyeztetett tájhasználókkal, helyi gazdákkal, juhászokkal, legeltetési és környezetvédelmi szakértőkkel, valamint szakpolitikai döntéshozókkal.
A workshopok eredményei alapján elmondható, hogy a közösségi alapú szerződések meghatározásakor és megvalósításakor az érintettek kiemelkedően fontosnak tartják a szubszidiaritás elvének előtérbe helyezését. Továbbá támogatnák a helyi tudás használatának és átadásának elősegítését olyan munkacsoportok létrehozásával, amelyben különböző legeltetési szakemberek vesznek részt.
A résztvevők egyetértenek abban, hogy a releváns környezeti közjavak azonosítása nem felsőbb szintekről kéne, hogy történjen, hanem a helyi ökológiai és legeltetési kihívások közös értelmezésével. Ezeknek a meghatározása és priorizálása minden nyári legelőre helyileg kell, hogy történjen egy olyan munkacsoport által, amely együtt értelmezi a közös ökológiai és legeltetési kihívásokat.
Ezek alapján a munkacsoport elkészíti a gazdálkodási terveket, amikben részletezésre kerülnek a szükséges fenntartható legeltetési gyakorlatok és a szerződéses részvétel megalapozására szolgáló ösztönzők. A munkacsoport monitorozza minden egyes legelő állapotát, és ennek függvényében módosítja a közösségi alapú legeltetési szabályokat. Végül pedig az évente szervezett találkozók során bemutatásra kerülnek a legelők állapotáról és lehetséges gazdálkodási alkalmazkodásról szóló riportok.
A pireneusi példa fő tanulságai
Összegzésképpen a kutatók az alábbi kulcspontokat fogalmazták meg a témával kapcsolatban:
- A közösségi alapú agrár-környezetgazdálkodási programok sikeres felépítése nem lehetséges a formális szerződéskötés és a létező informális együttműködési gyakorlatok összeegyeztetése és továbbfejlesztése nélkül.
- A közösségi-alapú szerződések megvalósítása előtt öt fő kihívás áll: 1) a változatos legeltetési minták, 2) a föld felhagyások és a túllegeltetés, 3) a generációs változások, 4) a gazdálkodás jövedelmezősége és 5) a fejlesztési elvárások jelensége. Emellett a különböző hatósági és tulajdonjogi körülmények tovább bonyolítják a földtulajdonjogi és a gazdálkodási jogi kérdéseket.
- Az agrár-környezetgazdálkodási programon keresztül elérhető szerződések anyagi ráfordítást igényelnek a közösségi gazdálkodóktól és a vezetőktől is. A gazdálkodóknak további résztvevőket/gazdálkodókat/juhászokat kell beszervezni és az új gyakorlatokat felügyelni; a vezetőknek pedig a közös célokról kell egyeztetni az érintettekkel.
- A környezeti közjavak biztosítása a természeti környezetnek az a képessége, hogy mindenki számára hozzáférhető környezeti javakat és szolgáltatásokat nyújt az emberek számára. Az új szerződésformáknak jobban kéne kárpótolnia a közösségi alapú programok költségeit viselő résztvevőket, annak érdekében, hogy ösztönözzék a környezeti közjavak védelmét.
- A legeltető gazdálkodás és a létező informális megállapodások által kívánt rugalmasság nem összeegyeztethető a merev adminisztratív követelményekkel.
- A közösségi alapú szerződések felépítésekor muszáj figyelembe venni a magashegyi környezet szociokulturális és gazdasági vonatkozásait, különben veszélybe kerül a környezeti közjavak hatékony biztosítása.
A magyarországi gazdálkodók együttműködésre való hajlandóságát egy kérdőíves kutatás keretében vizsgáltuk, melynek eredményeiről hamarosan beszámolunk. Ha tovább olvasna a témával kapcsolatban, látogasson el a Contracts2.0 hivatalos angol nyelvű weboldalára vagy tekintse meg a projekt kutatási összefoglalóját!