Antal Emese, Balázs Bálint és Kapitány Balázs is előadott azon a konferencián, amelyen a Fővárosi Önkormányzat bejelentette, 2035-re fenntartható élelmiszerrendszert alakít ki Budapesten. A (T)együk jobbá Budapestet – Fenntartható élelmiszerrendszerek kialakítása a Fővárosban című konferenciát Karácsony Gergely, főpolgármester nyitotta meg.
„Az étel, annak minősége, előállítása, mennyisége, minden, ami a táplálkozásunkkal összefügg, eddig nem állt annyira az éghajlatváltozással kapcsolatos viták középpontjában, mint ahogy kellett volna. A tényt, hogy a globális élelmezési rendszer – beleértve az élelmiszerelőállítást és az ellátási láncokat is – felelős a világ üvegházhatású gázkibocsátásának közel egyharmadáért, ma még kevesen ismerik, még kevesebben tekintik cselekvésük kiindulópontjának. Budapest kiemelt célja, hogy ez a kérdés bekerüljön a közbeszédbe, a fenntartható városi élelmiszer-rendszerek kialakítása pedig jelenjen meg Budapest fenntarthatósági jövőképében, ezzel is hozzájárulva a zéró kibocsátás eléréséhez” – mondta el Karácsony Gergely.
Az élelmiszerrendszer átalakításának koordinálását a Klíma- és Környezetügyi Főosztály választotta feladatának. A Főosztály vezetője, Ámon Ada elmondta, hogy Budapestnek fel kell készülnie a klímaváltozás és a gazdasági visszaesés kedvezőtlen környezeti és társadalmi hatásaira is. Segíteni kell az ellátási láncok lerövidítését, az élelmiszerpazarlás mérséklését, a városi mezőgazdaság térnyerését, a fenntarthatósági szempontok erősödését a közétkeztetésben, illetve nagy hangsúlyt kell fektetni a lakossági szemléletformálásra és edukációra.
Az ESSRG kutatója, Balázs Bálint a városi és városkörnyéki élelmiszerrendszerek környezeti és szociális aspektusairól beszélt. “Mára elviselhetetlen társadalmi egyenlőtlenségeket és visszafordíthatatlan környezeti károkat okoz az élelmezési rendszerünk. Az ételeink egyharmada szemétbe kerül, az élelmiszertermelésre használt terület egyharmadán hulladékot termelünk, a globális népesség egyharmada alultáplált, egyharmada elhízott. A mezőgazdálkodási rendszereink váltak az elsőszámú biodiverzitás csökkentő tényezővé. Élelmezési rendszerünk átalakítása nélkül esélytelen a fajkihalás és a klímakatasztrófa elleni küzdelem” – mondta el Balázs Bálint.
Közétkeztetés 140 évvel ezelőtt
Vezető kutatónk arról is beszélt, hogy kevés olyan terület van várostervezésben, ami ennyire izgalmas, szövevényes és felemelő, mintaadó hagyományokkal bíró, mint a közélelmezés. Már az első világháború előtti harminc évben kiépült minden közélelmezési infrastruktúra. Akkor a társadalmi-környezeti válságot a robbanásszerű urbanizáció jelentette, amely teljesen új típusú városvezetést kívánt. A Bárczy-korszak a korábban az üzleti és magángazdasági szereplőkre bízott nagy elosztó rendszerek (úgymint közlekedés, lakhatás, oktatás, élelmezés) „közszférába emelésével” (akkori kifejezéssel községesítésével) a szabályozó szerep helyett aktívan beavatkozó várospolitikába kezdett. Eredményeképpen megszűnt az éhezés (ahogy ma mondanánk, élelmiszer-szegénység) és nem volt éhínség a világháború alatt sem.
Ennek az aktív védelmi szerepkörnek az egyik felépítője Matuska Alajos, a fővárosi közgazdasági és közélelmezési ügyosztály megteremtője (1897-től 1906-ig Budapest alpolgármestere). Korábban épített a főváros vágóhidat, és 1897-ben létrehozták a vásárcsarnok-rendszert (az akkori 10 fővárosi kerületben 8 db csarnok épült fel). A vásárpénztár ügynökei szervezték a kínálatot, így jelentős ármeghatározó szerepe lett a csarnokrendszerek. Épült Községi Kenyérgyár, amely önköltségi áron adta a kenyeret, községi élelmiszerárusító üzem (a későbbi Közért), amely önköltségi áron vásárolt fel, dolgozott fel élelmiszert a város szegényebb rétegeinek. Létrehozták a Községi Konyhakert-gazdaságot és Zöldségárusító üzemet.
Érzékelhetően, közélelmezési ügyosztály szervezésében a fővárosi élelmiszerstratégia egy rendszerváltoztatási folyamatot jelentett. Ebben a folyamatban a főváros felvázolta, hogy milyen változást képzel el az élelmiszerrendszereiben, és hogyan hozza létre ezt a változást. Ezután bevitte a szakpolitikákba az élelmezés stratégiai kérdését. Mai szóhasználattal, a városi élelmezéspolitika a legégetőbb élelmezési problémák (egészségtelen étrend, elhízás, élelmiszerhulladék) megoldására tett önkormányzati akciók összessége.
Hogyan néz ki élelmezési környezetünk Budapesten?
Az urbanizáció nyomása olyan mértékű, hogy világszerte van legalább száz akkora város (megapolisz), mint egész Magyarország. Naponta kétszázezer új városlakó jelenik meg, amivel az is együttjár, hogy másodpercenként 700 fő lép be valahol a világon egy McDonaldsba. Égbekiálltó az élelmiszer-szegénység: az EU országokban a 16 évesnél idősebb lakosság 5,5 százaléka, Magyarországon csaknem 1 millió felnőtt élelmiszer-szegénységben él. A lakosság egytizede érintett, több 10 ezerre tehető a rendszeresen éhező gyerekek száma, és többszázezren vannak a minőségi éhezők, akik nem jutnak vitaminban, rostokban gazdag élelmiszerhez. Ez a fiatalokat és a nőket kiemelten érinti. Különösen, hogy a COVID előtti másfél évtizedben megduplázódtak a fogyasztói árak és azóta hazánkban még egyszer. A háztartások kiadásának harmada élelemre megy el.
Étrendünk kétségbeejtő táplálkozási gondokhoz vezetett. A legfiatalabb generációk távolabb vannak az élelemtől, mint valaha, ételeik eredetét alig ismerik, elfelejtették a szezonalitást. Éves szinten minden EU-s állampolgár megeszik hatvan kiló húst, miközben egészségesebb és környezetkímélőbben megtermelt fehérjedús élelmet, például hüvelyes növényeket alig-alig fogyasztunk: csak fél kiló zöldbabot, nyolcvan deka zöldborsót, és kevesebb mint egy kiló egyéb hüvelyest. S bár a magyarok sok zöldborsót esznek – két kilót évente-, ez csak a világátlag fele. A magyar férfiak eszik a legenergiadúsabb diétát egész Európában.
Mit eszik Budapest lakossága?
A budapesti lakosság táplálkozásával, testtömegével kapcsolatban néhány jellemző adatot emelt ki kutató kollégánk, Antal Emese. Például azt, hogy szignifikánsan alacsonyabb a sovány gyerekek aránya Budapesten, mint vidéken, ugyanakkor itt a legtöbb a normál testtömegű gyermek is. Hasonló a helyzet a felnőtteket illetően, a fővárosban küzdenek a legkevesebben túlsúllyal, elhízással. A gyermekek körében az ország többi régiójához hasonlóan alacsony a teljes kiőrlésű gabonák, a tejtermékek fogyasztása, viszont lényegesen több gyümölcsöt, zöldséget esznek.
A fővárosban élő szülők a legkevésbé megengedőbbek a gyermekek táplálkozását illetően, mint a városiak, illetve községben lakók. Leginkább a budapestiek gondolják úgy, hogy az elfogyasztott ételeket kontrollálniuk kell a gyermekek táplálkozását illetően, és különösen kevesen gondolják úgy, hogy a bevitt energiatöbbletet mozgással kompenzálni tudják. Sajnálatos, hogy a budapesti iskolákban veszik igénybe legkevesebben a közétkeztetést. Az élelmiszerpazarlásban Budapest jár az élen, kb. 55 gr/hét/fő mennyiséggel, szemben az ország többi régiójában, ahol 50 gr/hét/fő ez az érték.
“Amíg pár éve még egészséges táplálkozásról beszéltünk, napjainkban már az egészséges és a fenntartható táplálkozást együtt kell említeni. Ahhoz, hogy egy átfogó táplálkozáspolitikát meg tudjunk valósítani, többek között a lakosság körében terjedő tévhitek ellen is tennünk kell. Továbbá közös szakmai nyelvet kell beszélnünk, valamint célzott, megfelelő kommunikáció szükséges. A fenntartható táplálkozás oktatását már gyermekkorban kell elkezdeni, bevonva a szülőket, pedagógusokat is. Sajnos jelenleg kevés megbízható adat áll rendelkezésünkre, amely a budapestiek táplálkozására fókuszálna, ezért szükséges kutatásokat végezni” – mondta el a konferencián Antal Emese.
Emese előadásának diasora itt lapozható át:
Please wait while flipbook is loading. For more related info, FAQs and issues please refer to DearFlip WordPress Flipbook Plugin Help documentation.
Eltűnnek a kistermelők
Balázs Bálint arra is felhívta a figyelmet, hogy a fenntartható élelmiszerrendszer kialakításának egyik legnagyobb kérdése az, hogy ki fogja megtermelni az élelmiszereinket: 1990-ben a kistermelők száma Magyarországon 1.395.753 volt, míg 2020-ban már csak 227.645.
Mik a kilátások?
„Kiindulhatunk abból, hogy létfontosságú lenne az ökológiai szemléletű kultúraváltás, és ebben az élelmezési rendszer szereplőinek úttörő szerepe van. A fenntartható élelmezés nem indulhat ki pusztán az élelmiszerrendszerek okozta üvegházgáz és egyéb környezeti problémát okozó gázok kibocsátásának kérdéseiből – ahogyan gyakran erre szűkítik le az élelmiszerrendszerek átalakításáról szóló stratégiákat, akcióterveket. Egyszerre kell megfelelnie a biodiverzitás megőrzésének, a vízfelhasználás optimalizálásának, a kulturálisan megfelelő étrendek kialakításának, a méltányosság elveinek és ezek közötti gyakorlati átváltásoknak. Így akár függetlenné is válhatna az állandó növekedés kényszerétől. Ehhez a kizsigerelő helyett megújulást segítő, a felhalmozó helyett megosztáson alapuló, a magántulajdon helyett közösségi megoldásokra épülő, a felügyelet helyett gondoskodást teremtő élelmezési stratégia kell ” – mondta el a konferencián Balázs Bálint.
A megvalósítására már sok jó kezdeményezés született szerte a világon (közösségi alapú kereskedelmi modellek, pénzügyi és befektetési módszerek, agroökológiai gazdálkodás, önellátó kertészkedés). A 2015-ös Expo Milano utóhatásaként jött létre ez a nagyvárosok közti kezdeményezés a Milánói Városi Élelmezéspolitikai Egyezmény az élelmezés téma szakpolitikai integrációjára. Ebben 260 csatlakozó nagyváros tömörül és már 621 szakpolitikai eszközt dolgozott ki önkormányzatok számára az aktív szakpolitikai beavatkozásra. Ezek mind kipróbált és reális kormányzási lehetőségek és hosszú távon is fenntartható táplálkozáspolitikai eszközök.
MIT TEHET A 150 ÉVES BUDAPEST?
A főváros önkormányzata koordináló szerepet játszhat az élelmiszerellátás biztonságának területén. Ehhez tudatosítani kell mintaadó élelmezéspolitikai hagyományait és fel kell tárnia a jelenlegi főosztályok között senki földjévé vált élelmezési terület szakpolitikai integrációjának lehetőségeit. Mert a közélelmezés egyszerre területhasználat tervezés, ami megmutatja hogyan bővíthetők a művelhető területek a városkörnyéken, egyszerre közlekedéspolitika, ami előnyt adhat az élelmiszerszállítás és -bevásárlás fenntartható módjainak, egyszerre a saját élő környezetünk védelme (zöldterületek fejlesztése, hulladékkezelés), infrastruktúra fejlesztés (új típusú piacok létrehozása az egykori vásárcsarnok-rendszer helyén), gazdaságfejlesztés, ami bővülési lehetőségeket adhat a rohamosan csökkenő számú kistermelők számára, és egyszerre szociálpolitika, amely a legkiszolgáltatottabbak étkezéséért felelősséget vállal.
A főváros együttműködő partnereivel a Budapest Brand részeként szervezhet helyi élelmiszereket népszerűsítő fővárosi rendezvényeket és indíthat civilekkel közös kampányt egészséges élelmiszer és környezetbarát gazdálkodási rendszerek témában. A fővárosnak csatlakozni kell a Milánói Városi Élelmezéspolitikai Egyezményhez és aktívan segítenie kell életre hívni védett, kísérletezésre alkalmas tereket, ahol a különböző szektorok képviselőivel közösen alakított radikális innovációk létrejöhetnek, összekapcsolódhatnak.
Kutatócsoportunk is részt vesz a fővárosi élelmiszerrendszer átalakításában a FoodCLIC projekten keresztül, amelyet Kapitány Balázs mutatott be. Ebben a Fővárosi Önkormányzattal együtt dolgozzuk ki Budapest integrált élelmiszerstratégiáját együttműködésben nyolc másik európai nagyvárossal.
A budapest.hu összefoglalója a konferenciáról itt olvasható.
Cover photo: Ella Olsson, Unsplash