Miről beszélgettünk május 31-én a társadalmilag felelős design kapcsán rendezett tudományos eszpresszón?
Mi a social design?
A design az anyagi világunk létrehozásának és fenntartásának egy fontos eszköze, amelynek messzemenő környezeti, társadalmi és gazdasági hatásai vannak. A társadalmilag felelős design (vagy social design) eszmei alapjait és az abból következő tervezői hozzáállást a 20. század második felében rakták le olyan designerek és gondolkodók, mint pl. a jól ismert Victor Papanek.
Azóta egyre többet tudtunk meg a világ társadalmi problémáiról, ezért egyre több designer és nem designer számára vált egyaránt sürgetővé, hogy valódi problémákra valódi megoldások szülessenek. A design az elhallgatottak és elfeledettek érdekérvényesítő eszközévé is vált.
Ezen a délutánon erről beszélgettünk két meghívott előadónkkal, Dobi Dórával és Boros Judittal.
Miről beszélgettünk?
Dobi Dóra, design- és művészetelméleti szakember, az e-NABLE-nél szerzett tapasztalatait és tudását osztotta majd meg arról, hogy mit jelent végtaghiányos gyerekeknek 3D-nyomtatott kezeket és karokat tervezni.
Boros Judit pedig service designerként a kortárs design belső logikájában és szemléletmódjában helyezte el a társadalmilag felelős designt.
A beszélgetés során az e-NABLE konkrét példájából indultunk ki, amelyet Dóri kétféleképpen világított meg. Egyrészről, az e-NABLE nem eleve a social design paradigmából nőtt ki, hanem játékos kísérletezésből, ráadásul az e-NABLE-nél dolgozók összessége sem egy nagy világjobbító tevékenységnek látja a munkáját. Mindez annak ellenére van így, hogy az e-NABLE mégis social design és világjobbító munka. A lényeg Dóri szerint az, hogy az emberek segíteni szeretnének, és nem különböző jelszavakon keresztül, hanem közvetlenül szeretnék megélni azt, amit csinálnak: „csak” kezeket, gyerekeknek, akiknek nincs.
Később tovább árnyaltuk a képet azzal, hogy a végtagnélküliség is tulajdonképpen egyfajta másság, így társadalmi megítélésében, illetve egyéni identitásképzőként lényegileg nem különbözik a többi másságtól, mint pl. a bőrszíntől, származástól, szexuális orientációtól, vagy más, egyedi érdeklődéstől. Mindegyik valamilyen módon elidegeníthetetlen az ember testétől, amivel együtt kell élnie.
Judittal a design egészére tereltük a szót, és a designeri tapasztalatainak, és a délután egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a design ún. domain-nélküli, tehát nem biztos, hogy van „social” design, „service” design vagy egyéb design, mert a lényeg éppen az, hogy ezeket mind egy designeri szemlélet, designeri gondolkodás működteti, ezért adott esetben megkülönböztetésük, kiemelésük kontraproduktív is lehet. Ez persze azt is jelenti, hogy a design minden esetben social design, persze különböző mértékben, hiszen mindig embereknek és a jövőnek készül.
Ezen a ponton a már a közönség is nagy érdeklődéssel kapcsolódott be a beszélgetésbe, mert a tagjai között voltak oktatók és önkormányzati dolgozók is, akiknek mindennapos feladata és tapasztalata a design emberközpontú, inkluzív tanítása, vagy éppen ennek az emberi törődésnek a hiánya a munka során. Rengeteg kérdés merült fel, és sok, esettanulmánynak is beillő történetet hallottunk, így a tervezett másfél órás délután két és fél órás estévé változott.
Köszönjünk mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelte az előadóinkat és minket!
A tudományos eszpresszó szervezői:
ESSRG, Impact Hub Budapest, e-NABLE Magyarország.
Az eseményt a Sparks projekt keretében rendeztük, amelynek Beyond the Lab című kiállítása 2017. június 20-tól látható Budapesten.