Szerző: Bánsági Éva
Palikné Anikó és Ferenc a Bakony lankáin gazdálkodnak egy 500 lelkes falu szélén több, mint tizenöt éve. Amikor az első gyermekük megfogant, átálltak ökológiai gazdálkodásra, amiért sokan szemtől-szembe bolondnak nevezték őket. Ma pedig már Walesből is jön magánvásárló a lisztjükért. Mások pedig azért, hogy megnézzék milyen az a föld-növény-állat-ember alkotta egyensúly, amiben élnek. A birtokuk kapuja olyannyira nyitva áll, hogy már be sem lehet csukni, benőtte a vasalatot a lila akác. És ugyanennyire nyitva van a szívük is a betérő felé. De nem csak nekik, hanem három gyermeküknek is, akik kedvük szerint vesznek részt a gazdálkodásban, az életmódjuk bemutatásában.
Bánsági Éva: Miben egyedülálló az, ahogy ti gazdálkodtok?
Feri: Igazából akkor jött a nagy áttörés, amikor eldöntöttük azt, hogy csak és kizárólag azokat a dolgokat fogjuk kijuttatni a szántóra, amit egy XVIII. századi gazda kijuttatott. Mit tudott ehhez felhasználni? Ami a közvetlen környezetében volt természetes anyag.
Nem kellett szaporítóanyagot (vetőmagot) vennie vagy műtrágyát és hormonokat, ahogyan rovarölőt, gyomírtót sem. Ehelyett a természettel összhangban, azzal együtt táplálta nagyon magas minőségű és beltartalmi értékű táplálékkal, növényi és állati élelemmel a családját. Elkezdtünk kísérletezni: egy csapásra megszüntettük minden olyan anyag használatát, ami a kapun kívülről jött.
Ennek az lett az eredménye, hogy az első két évben a termésünk 80-90 százaléka megsemmisült.
De túl tudtuk élni, mert hála Istennek nem ebből éltünk akkor. Képzeld el, hogy milyen érzés az, amikor látod, hogy a területeden a növények szinte teljesen megsemmisülnek, és tudod, hogy mihez kellene nyúlni – a vegyszeres kannához – de nem teszed. Azt mondtuk, hogyha most hozzányúlunk a kannákhoz, soha nem fogunk rájönni, hogy mi a baj
Kitől lehetett akkor Magyarországon megtanulni a biogazdálkodást? Nem voltak még könyvek, nem volt Youtube.
Anikó: Valóban nem, érzésből csináltuk. Rálátunk innen a területeinkre, és amikor ősszel fel lettek szántva a talajok, láttuk, hogy ott vannak barnán, és csak sínylődnek, rájöttünk, hogy nem így kellene lenni, nem jó ez így.
Feri: Mikor van a természetben nyitott föld? Soha. Az egy seb.
Anikó: A föld nem akar borítatlanul lenni. Természetes körülmények között ilyen nyitott földet akkor látsz, ha tűz volt vagy természeti katasztrófa. Ezért vannak a gyomnövények, mert a föld borítani akarja a felületét valamivel. És akkor elkezdtünk olyan növényeket ültetni, amelyek takarják a talajt. Főleg itt a dombok, hegyek között fontos ez, ahol a talajerózió hatványozottan működik.
Ha borítva van a talaj, nem bántja a napsütés, a csapó eső, a szél, és alulról felnedvesedik.
És ha még a szerves trágyát is belejuttatjuk, az nagyon-nagyon megnöveli a vízmegkötő képességét, és akkor a szárazság ellen nagyon hatékonyan tudunk védekezni. A kiskertben is mindig takarjuk a talajt, így minimálisra csökkenthető az öntözés.
Feri: Eleinte nem voltunk tisztában a természet törvényeivel. Eltöröltük a vegyszer és a műtrágya felhasználást, de ettől valaki még nem lesz biogazdálkodó, csak vegyszermentes gazdálkodó. A természetes körforgás nem fog beindulni, hogyha én nem táplálom a talajokat.
A konvencionális gazdálkodó mindenféle vegyi és egyéb anyagokkal táplálja a növényeit. Az ökológiai gazdaságban ugyanúgy ki kell elégíteni a növények igényeit, csak természetes tápanyaggal. Ez az egyik legfontosabb dolog. Ezért elkezdtünk állatokat tartani. A legnagyobb szervesanyag-termelő bázisunk a szarvasmarháink, de vannak mangalicák, és baromfik. A következő dolog, amire rá kellett jönnünk, hogy
azok a vetőmagok, amelyeket a konvencionális gazdálkodásban használnak, nem működnek az ökológiai gazdálkodásban,
legalábbis nagyon-nagyon ritkán.
Amikor még nem volt saját malmotok, akkor a búzát hova adtátok el?
Anikó: Nyugat-Európába, főként Németországba.
Mint ahogyan a hazai bio vagy ökológiai gazdálkodók 80-90 százaléka, nyugatra exportáltátok ti is.
Anikó: Igen, és nagyon rossz érzés volt, hogy külföldre viszik. Mindig is azt gondoltam, hogy itthon kellene nekünk, magyaroknak elfogyasztani. De szerintem igazából nem is volt akkor még erre igény, vagy mi nem érzékeltük. Ahogy haladtunk előre a gabonatermesztésben, a malmászatban, szinte egyszerre értünk oda, hogy lett rá vásárlói kereslet.
Kitől tudtátok a molnárkodást megtanulni?
Anikó: Könyv-hegyeket vásároltunk, volt hogy egy könyvet egy mondatért érdemes volt elolvasni. Jött az internet, és malmokba jártunk idős emberekkel beszélgetni. Nem volt egyszerű, mert olyan köves malom, amit kerestünk nem volt az országban.
Feri: A mai napig van egy felvétel a telefonomon, egy két és fél órás beszélgetés, több éves keresés után találtunk egy malomkutató bácsit, 94 éves volt, aki a rendszerváltás után azt a feladatot kapta, hogy a Balaton-felvidéken és a Bakonyban vegye lajstromba a malmokat, és minden egyes ottani eszközt. És annyira megszerette ezt a feladatot, hogy megszállott malomkutatóvá vált. Mindent tudott a malmokról, a malomgépészetről, tervrajzokat is mutatott. Viszont a köves őrléshez, ami minket érdekelt, sajnos a bácsi sem értett, mert ő is már a hengermalmi korszakba született bele.
Anikó: Az apjával vagy inkább a nagyapjával kellett volna beszélnünk – több generációs kimaradás van sajnos.
Feri: Rá kellett döbbennünk, hogy a köves malmi őrlés kihalt idehaza. De az munkálkodott bennünk, hogy az emberiség évezredeken keresztül kövek között őrölte a magjait, és csak az utóbbi szűk száz évben készíti hengermalmokkal a lisztet. Eldöntöttük, hogy nekünk köves malomra van szükségünk, méghozzá egy jó köves malomra. De mire azt beszereztük…
Franciaországba kellett tanulmányútra menni.
Feri: Így van. De előtte kerestük Magyarországon, Szerbiában, Ausztriában, Németországban, és végül is Fülöp Ádám – a Pipacs Pékség tulajdonosa, aki Franciaországban tanulta a pékmesterséget-, közbenjárása és segítsége által jutottunk ki Franciaországba, ahol megtaláltuk azt a közösséget, azt a malomkészítési technológiát és azt a malmot, amit nem is tudtunk, hogy létezik a világban.
Ezt megelőzően fölépítettünk egy rendszert magunkban, egy malmászati rendszert autodidakta módon.
Ez körülbelül egy ötéves építkezés volt fejben,
felírtuk, hogy milyen gépkapcsolatok legyenek egymás után, és végül is hét darab gép van szinkronba kapcsolva, mire a végén az a liszt jön ki a lisztes ládába, amit mi szeretnénk. Nekünk a lisztről volt elképzelésünk, és ehhez építettük fel az előzményeket. Olyan lisztet akartunk csinálni, ami humán élettani szempontból, étkezés szempontjából szerintünk a legjobb. És ehhez találtuk ki a gépsort.
A terveinkkel sokszor voltunk élelmiszeripari kiállításon, és megmutattuk élelmiszergép-gyártó cégeknek. Finoman fogalmazva mindenhol azt kérdezték: „Miért ilyet akartok?” – és tényleg finoman fogalmazva mondom, hogy ezt kérdezték. „Ez ezért nem jó, meg azért nem jó, cseréljetek le ilyenre meg olyanra,” – mondták.
És amikor ezek után kiértünk Franciaországba, leültünk az asztalhoz, ahol kicsi tálkákban voltak a lisztek az asztalon, amelyeket Jean-Francois Berthellot gazda, molnár és pék készített, aki legenda a szakmában. Búza nemesítéssel és génállomány megőrzéssel is foglalkozik.
Megnéztük a liszteket, megfogtuk az ujjunk között, megnyaltuk egy kicsit, megillatoztuk, összenéztünk Anikóval, és tudtuk, hogy megjöttünk.
Anikó: Tudtuk, hogy megvan a malmunk, bár még a malmot nem láttuk, csak a lisztet. Másnap reggel a francia vendéglátóink mondták, hogy nyugodtan nézzünk körül, fotózzunk, szóljunk, ha valamit nem értünk.
Feri: Szerinted, amikor bementünk a malomépületbe, milyen hét gépkapcsolatot láttunk?
Azt ne mondd, hogy pont azt, amit megterveztetek és bolondnak néztek miatta az élelmiszeripari kiállításokon!
Feri: De bizony! Egy az egyben. Ez a technológia 500 éve öröklődik ott apáról fiúra, vagyis működik. És ez a hét gépkapcsolat ott állt előttünk, sőt, még anyagfelhasználásban is olyan volt, ahogy mi leírtuk. Ahol lehet, fából készültek az alkatrészek.
Miért fontos hogy fából legyen a gabonatároló?
Anikó: A párakicsapódás miatt. A tároló duplafalú fa, közötte van egy légrés, így nincsen párakicsapódás a gabonahalomban, és akkor nem jelenik meg a penész, nincsen gombásodás, nem lesz rovarkártevő, és akkor nem kell vegyi anyagokkal tisztán tartani. Az őrlésnél pedig az volt az egyik nagyon fontos, hogy egy felöntésre végterméket kapjunk.
Nem is tudunk más malomról, aminél ez lehetséges.
Ha egy felöntésre elkészül a liszt, akkor nincsen oxidáció, és végig 40 Celsius fok alatt marad a feldolgozás alatt levő termék – ez is fontos.
Ha oxidálódna, vagyis a levegő oxigénjével lépne reakcióba az őrlemény, az azt jelentené, hogy bizonyos alkotói, értékei elvesznének.
Anikó: Igen, és ugyanez történik akkor is, ha felmelegszik. A mi köves malmunknál megmarad a búzaszem beltartalmi értéke. Tehát megkíméljük azt, ami már beleépült a magokba.
Feri: A malmászat nem a malomban kezdődik, a liszt pedig nem a malomban születik, hanem a szántón. Ami a talajban van, ahol az a növény fejlődik, az fog beleépülni a növénybe. Nem mindegy, hogy természetes anyagokkal tápláljuk azt a növényt és elégítjük ki az igényeit, vagy vegyi úton. Hiszen hiába van egy jó malomrendszer, ha a növény olyan helyen született meg, ami nem természetes.
Életünk legnagyobb feladata,
hogy megfelelő százalékos arányban legyen szervesanyag-tartalom a földünkben. Ezért építjük a talaj-növény-állat egységet a farmon. Azt az őrületes mennyiséget kell visszaépítenünk, amit 50-60 év alatt az emberiség leélt, elpusztított, kiszipolyozott a talajból. Mi ezt bő tizenöt éve építjük, életünk végéig építeni fogjuk, és akkor sem lesz még olyan, amilyennek szeretném. De egyre jobb.
Amikor megvolt a malom és a liszt, indult a sütés?
Anikó: Először kovászt neveltem, és utána azonnal elkezdtem sütni itthon. Egy-másfél évig csak magunknak sütöttünk, meg barátoknak. Most már vevők is járnak, van egy pici pékségünk.
Magyarországon – francia mintára – elkezdett szerveződni a gazda-molnár-pék értéklánc. Az újhullámos, kézműves pékek keresnek olyan gabonatermesztőket, akik a malmászatba is szívesen beletanulnának, és olyan búzából olyan őrlési technológiával készítenének lisztet, amiből ők nagyon jó minőségű kenyeret tudnak sütni. A pék pedig keresi azt, aki olyan lisztet készít, amiből jót tud sütni. Sok újhullámos pék külföldről tud vagy tudott eddig, megfelelő minőségű lisztet behozni. Ezen akarnak változtatni a gazda-molnár-pék hálózat kiépítésével.
Anikó: Igen, vannak gazdák, akik szeretnék feldolgozni a gabonát, vagy tudni, hogy mik a feldolgozás nehézségei, illetve vannak molnárok és pékek, akiket érdekel, hogy mit jelent bioban termelni, és mik a növénytermesztés kihívásai. És vannak gazdák, akiket érdekel, hogy melyik gabonából készült liszttel tudnak a legjobban dolgozni a kézműves pékek.
Franciaországban nagyon jól működnek a gazda-molnár-pék hálózatok,
ezt láttuk kint, épp egy ilyen találkozóra érkeztünk, amikor kimentünk malmokat nézni. Évtizedek óta egyeztetnek a pékek a molnárokkal, a molnárok a gazdákkal és viszont. Így kerül jó minőségű és helyi alapanyagokból készült pékáru a kis pékségek polcaira.
Itthon is nagyon klassz dolog van kialakulóban, csak a járvány akasztotta meg.
Jó látni, hogy igény mutatkozik a jó minőségű, főleg kovászolt kenyerekre. És ebben a lisztnek döntő szerepe van. Feri: Egy nagyüzemi búza egy átlagos gazdálkodásban körülbelül 16 vegyszeres kezelést kap a teljes ciklusa alatt. (Starter műtrágya, csávázószer, gyomölő, rovarölő, gombaölő, műtrágyák, lombtrágyák, hormonok…)
Egy átlagos évben, egy átlagos gazdaságban, tehát még nem is szuper intenzív szántóföldről van szó. Mi most már látjuk azt, hogy egy jóval tudatosabb vásárlóréteg alakult, akik igénylik, hogy vegyszermentes élelemhez jussanak.
Annak idején, honnan szereztetek be jó vetőmagokat?
Anikó: Kísérleteztünk. Annyiféle búzát vetettünk!
Feri: Fajtaleírásokat olvastunk éjjel-nappal éveken keresztül, és több esetben voltunk úgy, hogy kimondottan ökológiai gazdálkodásra szánt vetőmagokat hoztunk, elültettük, és rendkívül rosszul vizsgáztak. Az összes betegség, amit fel lehet sorolni – itt javarészt gombákra gondolok-, minden megjelent.
Valószínűnek tartom, hogy ezeket a magokat nem ökológiai gazdálkodásban állították elő. Ugyanis, ha egy gabonát megtermelnek konvencionális módon, kap műtrágyát, lombtrágyát, gombaölőt, satöbbi. Egyetlen egy növényvédelmi kezelés, egy gombaölő, három-négy évre visszaveti a növény saját ellenállóképességét, magyarul blokkolja. Minden nemű növénynél, legyen gyümölcsfa vagy szántóföldi növény, igaz ez. (És mi ilyen magokat kaptunk, hiszen bizonyos feltételekkel lehet konvencionálisan előállított vetőmagot használni biogazdaságban.) Mikor mi kihelyeztük, úgymond, a való életbe ezeket az elpusztított ellenálló képességű növényeket kiderült, hogy képtelenek életben maradni.
Én itt a környékben arattam közel húsz éven keresztül, béraratást végeztem, és tudtam egy idős bácsiról, akinél minden évben mellig érő búza termett. Eszembe jutott, hogy fel kellene keresnünk a Gyuri bácsit és hozni tőle magot. Ez a búza vetőmagunk azóta itt szolgál, és együtt élünk vele a farmon. Az öreg évtizedek óta használta ezt a magot, ami ezekre a bakonyi talajokra adaptálódott.
Anikó: Ő a vezérnövényünk a mai napig, és vigyázunk rá. És szeretnénk másikat is nyilván, de még nem találtunk rá. Most van egy ígéretes, de még nem arattuk le.
Miben más a ti őrléstechnikátok, mint az általánosan használt őrlés?
Feri: Ha a búzaszemet kettévágjuk, akkor három fő alkotórésze van: a legfontosabb összetevő az a búzacsíra. A búzacsíra arra hivatott, hogyha ezt a magocskát visszaültetnénk a földbe, akkor onnan induljon el az élet, ebből kifolyólag magas az ásványi anyag és a vitamintartalma. Ezek zsírokba ágyazódnak be, magyarul a zsírtartalma is magas. Ez volt az első és a legfontosabb dolog, hogy ez legyen benne a lisztünkben.
A hengermalom ezt nem tartja benne?
Gyakorlatilag nem, mert a hengerszékes őrlésnél 4-5-6 hengerszék van egymás után összekapcsolva, és ezek kicsit más kerületi sebességgel forognak, nagyon hosszú utat jár be a búzaszem. És a búzacsíra a zsírtartalma végett egyszerűen feltapad a hengerszékekre. Az ilyen őrlés során a csíra melléktermék lesz. Nekünk viszont fontos volt, hogy ez kerüljön bele a lisztbe. Egy jó köves malomnál ez nem probléma, de fontos, hogy 40 Celsius fok alatti őrléssel érjük ezt el, hogy ezek a zsírok ne kezdjenek el avasodni.
A búzacsírát körbe öleli a liszt testecske, ami arra hivatott, hogyha ismételten a földbe vetném ezt a magot, és elkezd a csíranövény elindulni fölfelé, gyökeret növeszteni, egy ideig ugye nem tud fotoszintetizálni, hiszen a föld alatt van. És ez a liszt testecske, ez egy üzemanyagcella, ebből él eleinte a növény. Ez nem más, mint egy hatalmas nagy szénhidrát tömeg. Energia rengeteg van benne, viszont az ásványi anyag és a vitamin tartalma relatíve csekély.
Az emberek többsége ezt fogyasztja a lisztes ételekben.
Ezt eszi, mert ez a sima fehér liszt.
A harmadik fő alkotórész pedig a búzakorpa, ami hat rétegű. A belső réteg a kis korpa. Ez egy hasonló értékű rész, mint a csíra, nagyon magas enzimtartalommal az aleuronrétegben (ami egy raktározó réteg – a szerk.). Azt akartuk, hogy ez is bekerüljön a lisztünkbe. A malomkövünk kiképzése olyan, hogy a hatrétegű korpát ketté pattintja, és a belső kiskorpa belekerül a lisztbe, a nagy korpát leszitáljuk, és kijut a malomból. Szóval a búzacsíra, a liszttestecske és a kis korpa adja az alaplisztünket, ez a félbarna búzalisztünk. A külső réteg, a nagykorpa, rostban gazdag és ásványi anyagban viszonylag szegény, ez csak a teljes kiőrlésű lisztünkbe kerül.
Pékek viszik el a lisztetek nagy részét?
Anikó: Zömmel magánvásárlók házi használatra. Sok emberrel ismertettem meg a kenyérsütést itt a Bakonyban. Eljöttek hozzánk tanulni, és azóta otthon sütik a kenyerüket a családjuknak a mi lisztünkből. De távolabbról is jönnek. Van, aki elvisz az Alföldre egy zsákkal és szétosztja. Több helyen vannak ilyen csoportok. A legtávolabbi felhasználónk Walesből jár, és sokan jönnek Szlovákiából. De a legtöbb vásárlónk helyi, vagyis nagy részben helyi, rövid élelmiszerláncot működtetünk. És van néhány kézműves pék, akiknek fontos a termesztés körülménye, a feldolgozás minősége és az elvégzett munka szellemisége, velük jó kapcsolatot ápolunk, és természetesen szerepel a termékpalettájukon a mi lisztünkből készült pékáru.
Az ökológiai gazdálkodók búzái nagyon különböznek a konvencionális szántóföldeken hajladozó búzáktól?
Feri: Ha járod az országot, sok esetben azt látod, hogy 50-60 cm magas gabonákat aratnak a kombájnok. Ez egy nemesítési munka által lett ilyen méretű.. Ennek több oka van. Az első és a legfontosabb, hogy a mai ember már 60 és 110 mázsa között szeretne betakarítani gabonából.
A régi gabonák nyakig vagy mellig értek, és ezt a 60-80 mázsát a másfél méteres szár nem tudják megtartani, eldőlnek, ezért csökkenteni kellett a szár magasságát. A szármagasság csökkentésével sok mindent „nyert” a mai gazda.
Egyrészt, most már nem létezik állattartás – tisztelet a kivételnek. Ezért szalmára nincs szükség, így elég az 50 centis szár is. Ráadásul a betakarítógép sokkal gyorsabban tud haladni, ha 50 centis magasságú terményt vág, mintha másfél méteres szárút.
Viszont egy ökológiai gazdálkodásnál ez az 50-60 centiméteres szármagasság nem elegendő több oknál fogva. Az egyik, hogy ennek a magasságnak nincs meg a megfelelő gyomelnyomó képessége. A régi gabonát, a másfél métereset a gyom nem tudja átnőni. A búza gyorsan magasra nő és árnyékolja a földet, így egy természetes gyomirtást végez. Ezen kívül egy ökológiai gazdálkodásban -remélhetőleg- arányosan megvan a jószágtartás, magyarul szükséges a szerves trágya, innentől kezdve szükséges a sok szalma.
A harmadik, és lehetne még tovább sorolni, a betegségek kérdése: a legveszélyesebbek a toxinok (a gombák termelik, fuzárium). Azért nem mindegy, hogy a kalászunk a talaj közeli 50-60 centiméterre vagy másfél méter magasan van, mert a talaj közelében magasabb a páratartalom, és jól tudjuk, a gombák a párás, nedves közeget szeretik. Ha volt is csapadék, vagy nagy volt a harmat, a reggeli napsütéstől másfél-két órán belül a másfél méter magas kalász már egy száraz, ideális közegben van. Viszont ezek a magasságú növények sosem fognak elbírni a mai embernek megfelelő mennyiségű termést, meg kell elégedni a 30-35 esetleg 40 mázsával a 60-80-100 mázsa helyett.
De ne felejtsük el, hogy a mai emberiség és agrárium termeli tömegben a legnagyobb mennyiséget, amit valaha a világ termelt. Viszont a magánvéleményem, hogy a legkevesebb beltartalmi értéket is termeli.
Ez nem csak a te véleményed, ezt kutatások igazolják a világ több országából. És Magyarországon is mérik ezt a csökkenést bizonyos élelmiszernövények esetében.
Feri: Ez a minőségi éhezés, amikor látszólag eleget eszik valaki, vagy akár sokat is, de hiánya van bizonyos nyomelemekből, vitaminokból. Ha úgy vesszük, az egyik oldalon soha nem termeltünk ilyen sokat, a másik oldalon meg soha nem termeltünk ilyen keveset. Úgyhogy el lehet dönteni, hogy kinek mi a jobb.
Elég sok gazdát ismerek, akik szórják a műtrágyát és egyéb vegyszereket, de nem szívesen teszik. Viszont úgy gondolják, hogy nincs más alternatívájuk. A tisztaság és a természet tisztelete tud mutatni más utat is. Persze nem úgy van, hogy egy-két év alatt én erre áttérek, és akkor piff-puff minden működik. Itt egy építő folyamatot kell elvégezni.
A mai gazda millió dologtól függ, ami nélkül nem tud termelni. Engem nagyon jó érzéssel tölt el, és boldog vagyok tőle, hogy a mi gazdaságunkhoz kettő dolog szükséges rajtunk kívül: az erőgépekbe üzemanyag és alkatrész.
Anikó: A földeket és a gépeket meg kell vásárolni, de senki ne gondolja hogy az ökológiai gazdálkodáshoz nagyon nagy gépek kellenek. Előfordul, hogy eljön hozzánk egy fiatal pár, és kiszámolják, hogy 150 millióból el tudnának indulni, és majd a harmadik életük kezdetén talán összeraknak ennyit. Mivel egy ökogazda a területén többféle növényt termeszt, tehát felosztjuk a területet, nem kellenek nagy gépek. Az is fontos, hogy kisebb gépekkel nem leszünk olyan nagy nyomással a talajra, nem tömörítjük , ez is a kíméletes talajművelés fontos része. Lényeg az, hogy életet adó, és ne életet pusztító gazdálkodási módot folytassunk.
Feri: Mi nagyon furcsa számokat mondunk az érdeklődőknek. Én ki merem mondani, hogy egy jobb elhelyezkedésű területen, egy család, átlag életszínvonalon öt hektár földön meg tud élni. Most szinte hallom a morajlást a gazdák közt, akik olvassák ezt.
Én meg a nevetést hallom.
Igen, mert mások szerint sem 20, de még 100 hektár sem elég ehhez. De azért sok összetevő van itt, amivel számolni kell. Egy relatíve kicsi területen nyilvánvalóan nem kellenek nagy tárolók, nagy berendezések, nem kell nagy traktor. Szóval egy kis terület, öt, hat, nyolc, tíz hektár, az már egy csoda. Úgy látom a környékünkben, hogy a konvencionális gazdaságban igazából, ha 500 hektár van, az is kevés, ha 800 hektár van, az is kevés lesz. Több nagy gép kell, ezeket cserélni kell, eszközöket venni hozzájuk. Ez egy olyan kitettséget eredményez, amit mi nem tartunk életútnak.
Anikó: És akkor is másképp jönnek ki a számok, ha a gazda maga dolgozza fel a termést. Nem alapterméket értékesít, mert a feldolgozott élelmiszer magasabb eladási értéket képvisel, amire szükség van a gazdaság működtetéséhez.
Sokan jönnek hozzátok gazdálkodást tanulni.
Feri: Ők gazdálkodók vagy azok lesznek, vagy csak azért térnek be ide, mert érdekli őket, hogy hogyan működik itt az élet. Most már szívesen megmutatjuk a határt. Az első két-három évben ezt nem tettük volna, akkor igencsak pironkodtam volna, mert nagy hibákat vétettünk. Most már büszkék vagyunk rá.
Az ökológiai gazdálkodásnak egyébként nagyon egyszerű törvényei vannak, de ezeket mind figyelembe kell venni. Nincs olyan, hogy nekem mondjuk ebből a hat dologból négy tetszik és kettő nem. Vagy bevállalod mind a hatot, vagy ez nem a te tevékenységed. Az egyik legszigorúbb szabály, hogy a vetésforgót be kell tartani, soha nem vetjük ugyanazt a növényt ugyanoda, mint az előző évben. Sőt, rokonnövényt sem. Ebből adódóan, hogyha valakinek van 10 hektár területe, akkor nem tud vetni tíz hektár búzát, hanem maximum az egynegyedét. De az nagyon a maximum. Vagy négyévente vet. Ezt így kell elfogadni.
Anikó: Egyensúlyt kell kialakítani a rendszerben. Küzdöttünk mi is a levéltetvekkel például a gyümölcsfáknál, első és második évben, amikor elhagytuk a vegyszereket. Nagyon csúnyák voltak a fáink, a leveleik. Aztán egyszerűen ideszoktak a katicabogarak. Azóta amint megjelennek a tetvek, négy-öt nap múlva itt vannak a katicák. Tavaly hűvös volt a tavasz, akkor kellett nekik hét-nyolc nap.
Feri: A természet nem azonnal reagál. A mai ember pedig mindent azonnal akar. Azonnal! A természet erre is nagyon jó, hogy a gazdát, a családtagokat, a benne élőket megtanítja arra, hogy ha én ezt a gyümölcsfát elültettem, majd 4-5 év múlva hoz termést. Hogy a legfinomabb gyümölcsöt szüreteled róla? Az száz százalék! Hiszen te ültetted. A természetnek megvan az ideje, a ritmusa, és ezt nem szabad és nem kell megváltoztatni. Ez is az egyik alaptörvény, hogy igenis ki kell várni az időket.
Azon kívül, hogy tiszta környezetben éltek, tiszta élelmiszereket esztek, és gazdagabb az élővilág a birtokotokon, mint egy konvencionális gazdaságban, mit jelent nektek ez az életmód?
Feri: Ez a kiteljesedés, a boldogság, a gondolatok és lehetőségek tárháza. Innentől kezdve ez a megnyugvás, a letisztulás, az elégedettség, és azt érezzük, harmóniában vagyunk a környezetünkkel. Ez akkor jó, ha kölcsönös. Vagyis nekünk is az a jó, ha a környezetnek jó.
Nálunk a jószágok szimbiózisban élnek a növényekkel. Amíg kicsi az állat, a búza árnyékot ad neki a nagy melegben. Aratás után olyan növényeket legel nálunk, amelyektől gyönyörű szépen kitelik, meghízik és jó minőségű husit termel. De ahogyan ezek az állatok ott legelnek, bődületes mennyiségű fermentált szerves trágyát hagynak maguk után – mindenféle károsanyag és üzemanyagfelhasználás nélkül (ellentétben a műtrágyagyártással). És ültetjük bele ősszel a következő növényt, és maguk az állatok tapossák be a földbe a magot.
Az a láncolat, ami most, hogy úgy mondjam, eteti a világot, látszólag szépen be van állítva, és működik is. Addig amíg minden rendelkezésre áll, és mindent időben, megfelelő mennyiségben kijuttat a gazda. Csakhogy véleményem szerint a gazda annyiban tulajdonosa és gazdája a területének, ami annak a természetes eltartó képessége. Ha én 60-80 vagy még annál is több százalékban az input anyagoktól függök, akkor az már nem az én tudásom, és nem az én gazdaságom. Na ez a szabadság, hogy mi nem függünk a gazdaságon kívüli anyagoktól!
Anikó: Mi úgy gondoljuk, hogy az a gazda, akinek van területe, tud bele magot vetni. Mert a természet irányítja a körforgást, csak nem biztos, hogy az nő ki, amit a gazda szeretne, ha nem csinál semmit a területén. Tehát ha rozsot vet , akkor jó lenne, ha rozsot is aratna és nem borítaná gyom a földet. Ahhoz, hogy az irányított termelés működjön, a természet erőit hagyjuk érvényesülni, és minimálisan okszerűen avatkozunk be, ehhez kell a finomhangolt tudás.
Megtapasztaltuk, hogy a föld élő szervezet, de sajnos azt kell már mondjam, hogy élősködünk rajta. Mert nem az a baj, hogy sokan vagyunk, hanem az, amilyen a viszonyunk a földhöz. Elfelejtettük, hogy a természet részei vagyunk, nem az urai.
Bármit nézünk, mindenünk a földből van: a nyersanyagok, a fosszilis energiák, és amit az üzletekben vásárolunk. A mindennapi kenyerünk, szakrális dolog, a Bibliában is szerepel, és én egy nagyon magasztos dolognak élem meg, hogy meg tudjuk termeszteni a növényeinket, majd kenyeret sütünk belőle.
Az, hogy valaki „földész”, egy nagyon összetett szakma és büszkén művelem. Ez egy magas fokú megelégedettség. Amihez hozzájárul az, hogy kenyeret tudunk másoknak adni, és jobban vannak tőle, mert egészségesebbek lesznek, sőt, gyógyulni tudnak a kenyerünk segítségével. Nagyon örülnénk neki, ha ilyen gazda-molnár-pék családok kialakulnának régiónként, mert nagy igény mutatkozik rá. Mi nem akarjuk a mennyiséget növelni, nem akarunk üzem lenni. Azt gondolom, hogy több családnak megélhetést kínálna, ha kialakulnának ezek a hálózatok régiónként.
Oda jutottunk, hogy nem csak az emberek betegek, hanem a föld is! Ha több család hasonlóan végezné ezt a tevékenységet, akkor gyógyulna a föld, és az emberek is.
Ez egy szándékkal kezdődik. Azzal, hogy mi a szándékod a föld felé. Tehát nem is a gondolattal kezdődik a dolog, hanem a szándékkal. Ha jó a szándék, akkor jót fogsz gondolni, és akkor jót is fogsz vele tenni, aminek jó eredménye lesz mindenre és mindenkire nézve. Ha jól tudja ezt valaki működtetni, akkor megjelennek az éltető dolgok.
Feri: Ha pedig jól végzed a dolgod, akkor meg fog jelenni mellette a jövedelem és az eltartóképesség is.
Anikó: Ha a földnek adunk, ő visszaadja, csak kitartás, türelem, mert a befektetés és annak gyümölcse a mezőgazdaságban tág időintervallumba esik.
Az azonnali.hu oldalon megjelent az interjú első része, ez itt a teljes cikk.